- Az anyósom olyan, mint a húsvéti tojás.
-Hogyhogy?
- Erősen meg van festve, de előbb utóbb összetöröm!

A szőke feleség verseket olvas. Kis idő múlva berohan a férjéhez a dolgozószobába.
- Képzeld Gézu, milyen felháborító dolgot találtam! Valami Goethe kiadta a versedet, amelyet 20 évvel ezelőtt nekem írtál!

- Mondd Gézukám, ugye te is szereted az állatokat?
- Nagyon szívem! Különösen a grillcsirkét!

Egy fickó elgázol egy kakast az országúton. Bűnbánóan mondja a gazdájának:
- Asszonyom, rettenetesen sajnálom, mindent megteszek hogy pótoljam a veszteséget.
- Rendben, akkor menjen hátra az udvarba, a tyúkok már nagyon türelmetlenek.

A melósok felfigyelnek rá, hogy a főnök sűrűn elmegy a munkaidő vége előtt, és már nem jön vissza. Elhatározzák, hogy ők sem várják ki a munkaidő végét, előbb hazamennek. Egyikük megy haza, és látja, hogy a főnök kocsija parkol a házuk előtt.

Belép a lakásba, és egyértelmű zajok hallatszanak a hálószoba felől, alig tud észrevétlenül visszavonulni.
2 nap múlva ismét elmegy a főnök, a munkások szedelőzködnek, de emberünk láthatóan maradni akar dolgozni.
- Mi van Béla, te nem jössz haza? - kérdezik a többiek.
- Nem, én a múltkor is majdnem lebuktam.

Egy cigány felkerül Pestre. Odamegy az első járókelőhöz, és megszólítja:
- Köszönöm, kedves magyar úr, hogy beengedtek az városba, lakhatást, ételjegyet, ingyen orvosi ellátást és oktatást biztosítanak, és nem kell adóznom!
Erre a járókelő:
- Téved, uram, én mexikói vagyok.
Az ember továbbmegy, és megszólítja a következő járókelőt:
- Köszönöm, budapesti barátom, hogy egy ilyen szép országban lehetek!
- Ön téved uram, én vietnami vagyok.
Emberünk nem adja fel, a következőt is megszólítja:
- Köszönöm önnek, hogy láthatom a csodálatos Budapestet!
- Mi közöm hozzá? Én a Közel-keletről jöttem.
Végül csüggedten még odamegy egy szép hölgyhöz.
- Ön magyar?
- Nem, dél-afrikai vagyok.
Emberünk kiábrándultan:
- És hol vannak a magyarok?
A nő az órájára néz, és megszólal:
- Valószínűleg munkában.

Népszámláláson egy hölgy nem volt hajlandó elárulni a korát.
A kérdezőbiztos ekkor azt mondta:
- Ebben az esetben asszonyom, az előírásoknak megfelelően, meg kell becsülnöm a korát. Ön körülbelül 75 éves.
- Ne merészelje! - sziszegte a hölgy. Még csak 67 vagyok.

Egy hídon megy végig egy rendőr, és észrevesz egy férfit, aki a korlátra támaszkodik, és nézi a vizet. Odalép hozzá, és megkérdezi:
- Uram, csak nem akar öngyilkos lenni?
A férfi szomorú mosollyal fordul a rendőr felé, és azt mondja:
- Nem, csak az emlékek bántanak. Szegény feleségem ezen a helyen esett a vízbe, és most eszembe jutottak az együtt töltött szép napok.
- Bocsásson meg, uram, hogy megzavartam - szól részvéttel a rendőr, majd megkérdezi: És mikor történt a szerencsétlenség?
- Kettő perccel ezelőtt.

Szerelmi csalódás érte a hangyát... Elhatározza, hogy öngyilkos lesz, ezért kiugrik a tizedik emeletről.
Zuhanás közben számol:
– Kilenc…nyolc…hét…hat…öt, a fene egye meg, már megint feltámadt a szél!

- Ne haragudjon már uram, de maga szerint az a baloldali gyermek a színpadon fiú vagy lány?
- Fiú!
- Honnan tetszik abban olyan biztosnak lenni? Talán ön az apja?
- Nem, az anyja vagyok!