Két bogár ül a fán. Miért nem fociznak?
-Mert cserebogarak!

Egy mezőgazdász elmegy a logopédushoz, és elpanaszolja, hogy mennyire zavarja őt a dadogás a munkájában.
- De pontosan mi a gond? - kérdezi tőle a logopédus.
- Tu-tu-tudja é-én cs-cs-csirkéket t-tenyésztek, és am-amikor este be-beterelem ő-ő-őket, m-m-mindig k-kijön ke-kettő. Er-erre én r-rájuk k-kiáltok, h-hogy m-m-menjetek a pi-pi-pi... erre meg kijön az összes.

A kisgyerek kérdi az anyukáját a taxiban a Rákóczi tér környékén.
- Mama, mire várnak itt ezek a nénik?
- Háát, a férjükre várnak.
Mire egy taxis: - Ejnye asszonyom, miért nem lehet annak a gyereknek megmondani az igazat. Kurvák ezek kérem szépen.
- Mama, ezek tényleg azok?
- Igen kisfiam, azok.
- És van nekik gyerekük?
- Van kisfiam.
- És mit csinál ilyenkor a gyerekük?
- Taxit vezet, kisfiam!

Hétfőn bemegy egy pasi a munkahelyére. A feje csupa kék, zöld és piros foltokkal ékes. Kérdezi tőle a munkatársa:
- Veled meg mi történt?
- Tudod, az este részegen mentem haza és a kutyám nem ismert meg.
- Elválnék én attól a kutyától!

Nyár van, és a második emeletről egy férfi nyakába zuttyan egy használt kotongumi. Felháborodva néz fel. Látja, hogy csak egyetlen ablak van nyitva. Felveszi a pottyanatot és becsenget a lakásba. Kijön egy idősebb úr.
- Mondja kérem, ki tartózkodik abban a szobában, aminek az ablaka az utcára néz, és nyitva van? - kérdezi.
- A lányom és a vőlegénye.
- Akkor, tessék, itt van az unokája.

A festőművésznek kiállítása van. Izgatottan kérdezi a galériaigazgatót, hogy vásárolt-e már valaki a képeiből. Az igazgató ezt feleli:
- Van egy jó, és egy rossz hírem. A jó hír az az, hogy egy férfi komolyan érdeklődött a képek iránt és azon tűnődött hangosan nekem, hogy vajon felmegy-e a képek ára a halálod után.
- Én mondtam neki, hogy igen, ez elég valószínű. Erre ő megvette az összes képedet!
- Ez óriási! Akkor mi a rossz hír?
- Csak az, hogy az illető a háziorvosod...

Egy család utazik haza a tengerpartról. Fölhívja őket egyik barátjuk és az apa veszi föl.
- Na, milyen volt a nyaralás?
- Nagyon jó, mindenkinek megvolt mindene: nekem a söröm, a gyerekeknek a tenger, az asszonynak a napsütés, az anyósnak a cápa.

Kohn és Grün libakereskedők Oroszországban. Egy szép napon rendelet jelenik meg a libaárusítás betiltásáról. Kohn tovább folytatja az árusítást, le is tartóztatják és 3 évre ítélik.
Szabadulása után hazamegy és látja, hogy Grün háza előtt hosszú sor kígyózik. Az emberek egyenként bemennek és egy libával a hónuk alatt jönnek ki. Kohn este átmegy Grünhöz és kérdezi tőle:
- Mondd csak Grün, szabad már libákat eladni? Megszüntették a rendeletet?
- Dehogy is szüntették meg, a libák eladása még mindig tilos.
- Hát akkor te hogy mersz libákat árusítani?
- De kedves Kohn, én nem árusítok libákat!
- Ne viccelj már, hogyan magyarázod akkor meg, hogy az emberek sorba állnak a házad előtt és egy libával a hónuk alatt jönnek el onnan?
- Félreértetted a helyzetet. Én csak feladtam egy hirdetést az újságban, hogy elvesztettem 50 rubelt és a becsületes megtalálót egy libával jutalmazom!

Két orosz nászutas pár egyszerre érkezik egy szállodába. Sajnos már csak egy üres szoba van, így meg kell osztaniuk az ágyat. Reggel azt mondja Szása Ivánnak:
- Figyelj, engem a párt őszinteségre nevelt, ezért elárulom neked, hogy a feleséged egész éjjel fogta a tököm.
Erre Iván:
- Engem pedig a párt éberségre nevelt, úgyhogy meg elárulom neked, hogy én fogtam!

A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs Smith idegesen várja a jelentkezőt. Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem…
- Ó, tudom miért jött. Már nagyon vártam – mondja Mrs Smith.
- Tényleg? – lepődik meg a fotós. – Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet…
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Úristen, az nagyon sok… – sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom… – motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
- Úristen! – kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendőjét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? – kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen – mondja a fotós. – Az anyjuk nagyon hisztis volt. több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm… felszerelését? – hajol előre Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.
- Állványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?… A fenébe, hát nem elájult?