A hétvégén bütyköltük faterom számítógépét. Telepíti rá az öregem a windows-t, majd egyszer csak így szól:
- Na, mindjárt azt mondja a windows, hogy új, ismeretlen hardvert talált.
- Merthogy?
- Benne hagytam a csavarhúzót, hogy a fene enné meg!

Molnár anyósát megrúgja a ló, és az öregasszony sajnos belehal a sérülésbe. A temetésre nagyon sokan elmennek, még a környező falvakból is.
- Mennyi ember! - csodálkozik Molnár barátja - Ennyien szerették az anyósodat?
- Ugyan! Mind a lovamat akarja megvenni.

Egy nagycsaládos cigány família sétálnak egy belvárosi sétálóutcán.
Megállnak egy telefonfülke előtt, az asszony nagyba nézi a 112-es számot, de nem tudja, mi az.
Élettársát is megkérdezte, de ő sem tudta.
Tanácstalanul csak álltak és gondolkodtak, mire egy járókelő megszólal...

Segíthetek valamiben?

Cigányasszony:
Dikk má' fiatalember!
Megmundaná níköm, mi a fene az a 112?

Járókelő:
Persze, az a segélyhívó.

Cigányasszony szemei megcsillannak és így szól örömében az élettársához...

Dikk má' Gazsi, hallottad eztet?
Segílyhívó!
Hívjuk má' fel, oszt kapunk segílyt a purdék után!

A vak koldus azt mondja az adakozójának az Operaház előtt:
-Bocsánat uram, ez a tízforintos már nincs forgalomban.
-Tegye csak el jóember, ez egy csodatevő tizes, magát is látóvá tette !

A patikusnak el kell utaznia, ezért magához hívatja a segédjét:
- Idefigyeljen fiam! Akinek deréktól lefele van panasza, annak adjon ricinust, akinek felfele, annak aszpirint!
Két nap múlva érkezik vissza:
- Volt valami?
- Semmi, egyetlen esetben voltam kénytelen, eltérő módon cselekedni a parancstól.
- Mégpedig?
- Bejött egy gyönyörű fiatal, szőke hölgy. Szétrántotta a kabátját, nem volt alatta semmi, hozzám simult és a fülembe lihegte:
- Uram, segítsen rajtam, 3 hónapja nem láttam férfit.
- Na, neki szemcseppet adtam.

A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs Smith idegesen várja a jelentkezőt. Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem…
- Ó, tudom miért jött. Már nagyon vártam – mondja Mrs Smith.
- Tényleg? – lepődik meg a fotós. – Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet…
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Úristen, az nagyon sok… – sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom… – motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
- Úristen! – kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendőjét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? – kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen – mondja a fotós. – Az anyjuk nagyon hisztis volt. több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm… felszerelését? – hajol előre Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.
- Állványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?… A fenébe, hát nem elájult?

- Hogy hívják az számítógépet használó szerzetest?

- Felhasználó barát.

Szőke nő a kollégájának:
- Laci, hogy kell kinyitni a pénztárgépet?
- Nyomd meg a C-t!
- Lacccccci, hogy kell kinyitni?

Az öreg indián a fiával eltéved a sivatagban.
- Fiam, adjál le egy lövést, hátha meghallja valaki!
- A fia lead egy lövést, de semmi válasz.
- Mennek tovább, majd néhány óra múlva az öreg újra mondja:
- Fiam nagyon fáradt vagyok már, adj le még egy lövést, hátha meghallja valaki!
- A fiú megint lő egyet, de most sincs válasz.
Tovább mennek, az öreg alig vonszolja magát, és megint megszólal:
- Fiam, nem bírom tovább, mindjárt meghalok, adj le egy utolsó lövést, hátha meghallja valaki!
Mire a fiú:
- Nem tudok többet lőni apám. Elfogyott a nyílvesszőm!

Hétfő reggel a postás éppen szokásos körútját rója, amikor látja, hogy Szabó jön ki a kukához egy láda üres üveggel a kezében.
- Helló!Na, csak nem házibuli volt nálatok szombat éjjel? - kérdezi a postás.
- De, vagy 10 pár volt nálunk, és egy kicsit bevadultunk. Elég sok pia fogyott, aztán "Ki vagyok én?"-t játszottunk. - mondja Szabó.
- Azt meg hogy kell?
- Minden pasi bevonul egy szobába, és egyenként jönnek ki, felül álcázva, alul semmiben. A csajok pedig megpróbálják kitalálni, hogy ki kicsoda.
- Hű, de kár, hogy nem voltam ott! - kiált fel a postás.
- Talán jobb is, mert legalább háromszor hangzott el a neved!