Két idős nénike üldögél a temetőben:
- Aranyoskám, maga hány éves?
- 95, lelkem.
- És még hazamegy?

A kopaszokat beteszik a felderítők osztagába. Az első feladat, hogy kössenek bele egy a villanyoszlopba!
Odamegy az első: belerúg kettőt, majd így szól: Mi van? - álldogálunk álldogálunk, hozzuk visszük az információt?

- Nagypapa, büszke vagyok rád! - mondja a nagylány a nagyapjának.
- Miért?
- Látom, már megtanultad, hogy amikor tüsszentesz, a szád elé teszed a kezed.
- Hát persze. Máskülönben kiesne a fogsorom.

A plasztikai sebész új arcot varázsolt a hölgynek: eltüntette a ráncokat, és az orrát is kisebbre szabta.
Amikor felépül a páciens, az orvos megkérdezi tőle:
- Mit tehetek még Önért, asszonyom?
- Tudna nekem nagy, kerek szemeket csinálni?
- Természetesen - válaszol a sebész, majd kiszól az asszisztensnőjének.
- Legyen szíves, mutassa meg a hölgynek a számláját!

A motoros rendőr hosszasan követ, majd megállít egy gyorshajtót.
- Uram, mondja miért nem állt meg az első figyelmeztetésre? - kérdezi dühösen.
- Gondoltam, biztos csak azt akarja mondani nekem, hogy "Jó reggelt, polgármester úr!" - feleli az.
- Ööö..., igen, uram, és még azt is, hogy a szomszéd várost kicsit lassabban közelítse meg, ha kérhetem.

A rendőr ül a konyhában, a tűzhelyen fő a bableves, a gőz majd leveti a fedőt.
A rendőr beüvölt a szobában serénykedő feleségének:
- Anyukám gyere már, igazítsd meg a dödőt.
Az asszony kijön, s kérdi:
- Mit igazítsak meg?
- A fazékon a dödőt.
- Az nem dödő, te nagyokos hanem fedő!
- Nekem azt mondta az őrmester, hogy Kovács, a fedőneve mától Dödő.

A beteg elmegy a fülészetre, panaszkodik az orvosnak, hogy nagyon rosszul hall.
- Doktor úr, azt sem hallom, ha köhögök. - mondja az orvosnak.
A doki ír egy receptet, és odaadja a páciensnek.
- És mondja, ettől jobban fogok hallani? - kérdi reménykedve.
- Nem lesz jobb a hallása, de hangosabban fog köhögni.

Éppen lefeküdtünk volna, mikor az asszony szólt, hogy ég a lámpa a garázsban. Kinézek és látom ám, hogy négy markos, nem idén barnult legény serényen hordja kifelé a cuccaimat, aztán rakják az utcán ácsorgó teherautóra ezerrel. Kapom a telefont, hívom a rendőrséget, de azt mondja egy zsernyák, hogy momentán egy szabad kocsijuk sincs, de nyugi, amint lesz, jönnek és már le is tette.
Nekem meg a fejem tetejébe akadt az adrenalin azonnal, úgyhogy ismét felhívtam őket.
Mondom neki, az előbb telefonáltam, hogy jöjjenek, de már nem kell sietniük, ugyanis fogtam a vadászpuskámat, lepuffantottam mind a négyet, helyszínelni meg tényleg ráérnek később is. No, le sem tettem a kagylót, 4 rendőrautó már ott is volt a házunk előtt, plusz a mentő. El is kapták a betörőket íziben.
Az egyik rendőr, aki velem is hajlandó volt szóba elegyedni megjegyezte:
- Mintha azt mondta volna, hogy lelőtte mind a négyet.
Mire én:
- Maguk meg valami olyasmit, hogy nem tudnak küldeni senkit.

Nővér beküldi a beteget egy szobába:

- Uram, tessék itt megvárni, azonnal jövök! A beteg szétnéz, a szoba teljesen üres, egyetlen bútor sincs benne. A fehér falon viszont az alsó sarokban oda van írva valami.

A beteg lehajol és olvassa a következőt:

- Kérem, maradjon így, ugyanis ez a legalkalmasabb póz a beöntés megadásához!

Egyik menedzser a másiknak:
- Képzeld haver, a feleségem válni akar!
- Miért?
- Tegnap, amikor hazaértem, hullafáradt voltam. Lefeküdtünk és a feleségem hozzám bújt, és elkezdett simogatni.
Valószínű, hogy már félálomban lehettem, vagy valami ilyesmi, mert azt mondtam neki: "Rendben, de előbb fejezzük be a diktálást!"