- Jó napot kívánok! Szeretnék egy éneklő madarat!
- Ezt a sárga papagájt tudnám ajánlani önnek uram.
- De hiszen ennek egy lába van!
- Miért? Táncolnia is kéne?

Vánszorog a süni az erdőben, és egy nagy darab kenyeret húz maga után. Találkozik a medvével:
- Hát te süni, hova mész ilyen elkeseredve? - kérdi tőle.
- Áhh, ne is mondd... Elegem van az életből! Megyek, felakasztom magam. - válaszolja a sün.
- Te, és minek neked az a nagy darab kenyér? - kérdi a medve.
- A fene tudja meddig leszek felakasztva...

A tücsök egy bulit szervez,és meghív minden bogarat. El is jönnek a bogarak sorban, a katica, a sáska, a hőscincér. Az est végére már csak a százlábú, és dühösen mondja:

- Ki írta ki az ajtó elé, hogy lábat törölni kötelező?

Két vadászt helikopter vitt az erdőség szívébe, hogy medvére vadásszanak.
- Holnap magukért jövök - szólt a pilóta, mielőtt felszállt. - De csak egy medvét lőjenek, mert többet nem szabad ezzel a helikopterrel szállítani.
Másnap leszállt értük a helikopter, de két medve volt a tisztáson kiterítve.
- Mondtam, hogy nem vihetek el két medvét.
- Ugyan, a tavalyi pilótának adtunk 200 dollárt, és mind a két medvét fölvette a gépére.
A pilóta elvette a pénzt, felszálltak a két medvével. Persze a gép nem bírta a terhelést, és 10 perc múlva lezuhantak. A két vadász túlélte a szerencsétlenséget.
- Hol vagyunk? - kérdezte az egyik a másikat.
- Azt hiszem nem messze attól a helytől, ahol tavaly zuhantunk le.

Egy csiga mászni kezd a cseresznyefán. Az ott ülő madarak csodálkozva kérdik tőle:
- Mit akarsz te télen a cseresznyefán?
- No, szerintetek vajon mit?!Cseresznyét enni!
- De hát még nincs is!
- Nyugi mire felérek, addigra éppen érett lesz.

Az erdőben kitör a kommunizmus. A csiga fejvesztve menekül, de egyszer csak elé ugrik a medve:
- Hová mész csiga?
- Hát, tudod, az erdőben kitört a kommunizmus, nekem is van házam, a családomnak is, megyek, nehogy beállamosítsák.
Erre a medve is elkezd rohanni, egyszer csak elé ugrik a róka:
- Hová mész medve koma?
- Az erdőben kitört a kommunizmus, nekem is van bundám, a családomnak is, megyek, nehogy beállamosítsák.
A róka is futni kezd, majd megáll és elkezd gondolkozni...
- Egy pillanat! Vörös is vagyok, sunyi is vagyok, én inkább beállok a pártba.

Két kutyatulajdonos beszélget, hogy melyikük kutyája az okosabb.
- Figyu, az én kutyám olyan okos, hogy minden reggel saját maga megy el az újságoshoz és hozza el a kedvenc napilapomat.
- Tudom - mondja a másik.
- Honnan?
- A kutyám mesélte.

Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
minden vad bikának legvadabbikába.
Vonzalmát megírta egy marhalevélben
nagyjából ekképpen:

- Hatalmas Barom!

Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbőgni restell,
így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet,
gondolatom egyre Ön körül őgyeleg.

Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb!
Midőn megláttam a legelő előtt,
elpirultam, elsápadtam,
vágy reszketett felsálamban,
s úgy éreztem, kéj oson
keresztül a rostélyoson.

Muú, hogy forrt a vér szívembe,
hogy tódult a bélszínembe!
Az a perc, mit Ön velem tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnek valómat.
Ám míg Önről ábrándozom kérődzve,
vad féltés öl a szívemig férkőzve,
és átjárja ó mind a kín
velős csontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz Ön büszke tenyészállat,
csupa gőg, mely után az egész tehéncsorda bőg.
De ne féljen Bikaságod!

Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.
Ám, ha mégis kegyes szívvel veszi e levelet
és megszánja az Önért égő tehenet,
Válaszoljon hamar rája.

Üdvözli Önt a marhája!

- Apu, megnyomhatom itt ezt a piros gombot?
- Igen...
- Apu, ez megharapott!
- Hát kisfiam, a nyulak már csak ilyenek.

A kis molylepke először repül ki a szekrényből. Amikor hazaér, megkérdi tőle az anyukája:
- Na, milyen odakint kicsim?
- Nagyon örültek nekem, mert mindenki tapsolt!