A boldog új lakástulajdonost meglátogatja a barátja. Hosszasan beszélgetnek még éjfél után is, mikor a barát észrevesz a falon egy réztányért, ráakasztva egy rézkalapáccsal.
Meg is kérdezi:
- Az ott micsoda a falon?
- Beszélő óra.
- Hogyhogy?
Erre a tulaj odamegy a tányérhoz, egy hatalmasat ráüt a kalapáccsal, mire a falon keresztül üvöltés hallatszik:
- Hajnali fél kettő van, mit vered már megint a falat!?

- Drágám! Vettél nekem valamit a szülinapomra?
- Látod azt a piros Ferrarit, ott a járda mellett?
- Jaj de gyönyörű, már nagyon vágytam rá!
- Na! Egy olyan színű rúzst.

- Pincér, mondja mit ajánlana nekem vacsorára?
- Nézzük csak... Bélszínt Marengó módra, vagy bélszínt Sztroganoff módra, esetleg egy kis homárt? De fogadok, hogy ön marhapörköltet fog enni!
- Ezt miből gondolja?
- Mert nincs más...

Hogy miért kell sokat dolgoznom?
10 millió lakosa van az országnak, ebből három és fél millió nyugdíjas, ami azt jelenti, hogy a maradék hat és fél milliónak kell megcsinálni az összes munkát.
Hétszázezren tanulnak, ami azt jelenti, hogy a maradék 5.8 millió emberre marad az összes munka. A dolgozókból nyolcszázezren a kormánynak dolgoznak, ami azt jelenti, hogy a maradék 5 milliónak kell megcsinálnia mindent.
Fél millió embert alkalmaz a katonaság, ami azt jelenti, hogy maradt 4.5 millió ember, akikre az összes munka hárul.
Vegyük azt az összes embert, aki a Parlamentben, polgármesteri hivatalokban, állami támogatású intézményekben dolgozik, s megkapjuk azt a maradék másfél millió embert, akikre a tényleges munka elvégzése esik.
Egy adott pillanatban háromszázezer ember fekszik kórházban, van táppénzen, hozzájuk jön a fél millió munkanélküli, s máris megkapjuk azt a valódi embermennyiséget, ami pontosan hétszázezer embert jelent - no, hát ennyinek kell elvégeznie minden munkát.
Most olvastam a legújabb statisztikákat: jelenleg 699.998 ember van börtönben, ami azt jelenti, hogy mindössze két emberre maradt minden munka - rád és rám.
Márpedig te, barátom, éppen a számítógéped előtt ülsz és hülye vicceket olvasol...

Franciaországban, egy kis hegyvidéki szállodába érkezett egy turista. Megkérdezte van-e üres szoba kiadó, és letett egy 100 euróst a pultra.
A szálloda tulajdonosa megörült, mert mostanában igencsak pangott az üzlet. A legjobb szoba kulcsát
adta a vendégnek, aki el is indult fölfele a lépcsőn, hogy elfoglalja a szobáját. A tulaj fogta a 100 euróst, átrohant a henteshez kifizetni az előző heti adósságát
és visszament a szállodába.
A hentes fogta a 100 eurót és
elrohant a gazdához, hogy kifizesse a hitelbe kért disznót, és visszament a boltjába. A gazda rohant Nicolhoz, a helyi örömlányhoz, hogy kifizesse annak szolgálatait, és ment vissza a farmjára. Nicol rohant a szállodába, hogy kifizesse a múlt héten kivett szobák árait, és letette a 100 euróst a pultra.
Ebben a pillanatban jött le a lépcsőn a turista és odalépett a pulthoz.
Közölte a tulajjal, hogy ez a szoba nem felel meg az ő igényeinek.
A tulajdonos kénytelen volt visszaadni a 100 euróst, a túrista pedig elment.
Tulajdonképpen senki nem csinált semmit, de mégis mindenki kifizette az adósságát.

Egy idős kis hölgy egy nap bement a kanadai nemzeti bankba egy táskányi pénzzel. Ragaszkodott hozzá, hogy a bank elnökével kíván beszélni számlanyitással kapcsolatban, mondván: "Sok pénzről van szó!" Kevés hümmögés és hezitálás után a bank személyzete odakísérte az elnök irodájához az asszonyt. Az elnök megkérdezte, mennyit is szándékozik a bankban letétbe helyezni.
- 165000 dollárt - felelte a hölgy, és a táskájából kiborította a pénzt az íróasztalra.
Az elnök természetesen rögtön kíváncsi lett, honnan származik a pénz, és megkérdezte:
- Asszonyom, meglepett mekkora összegű készpénzzel rendelkezik... Megtudhatnám, honnan van a pénz?
- Fogadásokból - felelte az asszony.
- Miféle fogadásokból? - kérdezte az elnök.
- Hát, például fogadok Önnel 25000 dollárba, hogy az ön heréi szögletesek. - felelte az idős hölgy.
- Hahaha - nevetett az elnök. - Ez egy idióta fogadás. Ilyen fogadást az életben nem nyerhet meg.
- Tartja esetleg a fogadást? - kérdezte kihívóan a hölgy.
- Persze! Fogadok 25000 dollárba, hogy a heréim nem szögletesek!
- Mivel jelentős összegről van szó - mondta az idős hölgy -lehetséges, hogy holnap reggel 10 órára visszatérjek az ügyvédemmel, mint tanúval?
- Természetesen - felelte az elégedett elnök.
Aznap este az elnök rendkívül ideges volt a fogadás miatt, jelentős időt töltött a tükör előtt, ellenőrizve golyóit, forgatva jobbra - balra, újra meg újra. Gondosan ellenőrizte mindaddig, amíg teljességgel meg nem győződött arról, hogy semmiképp sem lehetnek szögletesek a golyói, és meg fogja nyerni a fogadást. Másnap reggel pontosan 10 órakor az idős kis hölgy megjelent az elnök irodájában az ügyvédjével. Bemutatta az ügyvédet az elnöknek, majd megismételte a fogadást:
- 25000 dollárt arra, hogy az elnök golyói szögletesek!
Az elnök elfogadta a fogadást, majd a hölgy megkérte, hogy vesse le a nadrágját, hogy mindannyian láthassák. Az elnök megtette. A kis idős hölgy egész közelről rámeredt a herékre, majd megkérdezte, hogy lehet-e megfognia?
- Nos, rendben - felelte az elnök. - 25000 dollár nagy pénz, és szeretném, ha abszolút biztos lenne a dolgában.
Ekkor vette észre, hogy a hölgy ügyvédje csendben elkezdi verni a fejét a falba.
- Mi a fene van az ügyvédjével? - kérdezte az elnök.
- Semmi - felelte a hölgy.
- Kivéve azt, hogy tegnap fogadtam vele 100000 dollárba, hogy ma reggel 10 órakor a kanadai nemzeti bank elnökének a golyói a kezemben lesznek.

Az orosz hűtőgépgyár öreg munkása nyugdíjba megy és ebből az alkalomból interjút készítenek vele.
- Mondja elvtárs, van magának otthon hűtőszekrénye?
- Nem, nekem nincs.
- De ember, maga 40 évig egy hűtőgépgyárban dolgozott, ahol semmi mást nem gyártottak, csak hűtőgép alkatrészeket! Ha minden nap csak egy kis alkatrészt vitt volna haza, már lenne otthon hűtője!
- Higgye el, próbálkoztam több éven kersztül, de akárhogy raktam otthon össze az alkatrészeket, mindig tank jött ki belőle.

Egy személyvonat két mozdonnyal szeli át az egyesült államokat. Már elég hosszú utat megtesznek, amikor az egyik mozdony lerobban. "Sebaj, akkor lassabban megyünk tovább!" - gondolja a mozdonyvezető.
Nemsokára a másik mozdony is elromlik, pont a sivatag kellős közepén. A mozdonyvezető bejelentést tesz az utasoknak:
- Kedves utasaink! Van egy rossz és egy jó hírem. A rossz az, hogy mindkét mozdonyunk elromlott. A jó hír az, hogy önök nem a repülést választották.

A kisfiú mondja a mamájának:
- Mama, az iskolában azzal csúfolnak, hogy túl nagyok a fogaim.
Erre a mama:
- Jól van kisfiam, csak ne beszélj annyit, mert elkoptatod a parkettát!

Mi az, hogy dizájn?

- Az, hogy ha nagy, piros és erős járműben ülsz, nem mindegy, hogy az egy Ferrari vagy egy traktor.