A nagypapa mesél az unokáinak a háborús emlékeiről:
- Egyszer egy teljes századot tettem harcképtelenné, teljesen egyedül!
- Tényleg? Tüzér voltál?
- Nem, szakács!

Egy fiatal pasi meg akarja úszni a katonaságot. A sorozáson azt mondja, hogy vak. Bevezetik egy szobába, ahol a szemész katonaorvos vizsgál.
- Kérem olvassa el, mi van a táblára írva!
- Én nem látok semmiféle táblát.
- Mert nincs is tábla. Alkalmas.

A krumpliföld mellett megy el egy operatőr, kamerával a kezében. Egyszer csak meglátja, hogy a mezőn dolgozó paraszt kapával a kezében helyből csinál egy hátra szaltót.
Odamegy hozzá, és megszólítja:
- Jó napot, ha ezt még egyszer megcsinálja, adok magának 5000 forintot.
- Én ugyan nem. - jön a gyors válasz.
- Na jó, akkor tízezret.
- Akkor sem.
- De, miért nem?
- Hát fiam, nincs az a pénz, amiért én még egyszer tökön vágom magam a kapával!

A pap becsenget egy házba a kaputelefonon: - Te vagy az angyalkám?
Pap: - Nem egészen, de ugyanaz a cég.

Egy nagyon kövér ember bemegy az ruházati boltba, és kérdezi az
eladót:
- Kedves hölgyem! Tudna nekem mutatni valamit, amibe beleférek?
- Hát kérem, a folyosó végén balra lesz a teherlift...

A pap a fogamzásgátlás ellen prédikál a templomban:
- A gyerekek Isten ajándékai, nem szabad ellene védekezni!
Ekkor felugrik egy férfi a hátsó sorból és közbekiabál:
- Már elnézést, de az eső és a hó is Isten ajándéka, mégis gumicsizmát húzunk ellenük!

- Ma nagy szerencséje van, mama, - mondja a biciklis fiatalember egy idős néninek, akit éppen elütött.
- Szerencsém? Hát ebben meg mi a szerencse?
- Általában úthengert szoktam vezetni.

Áruházban:
– Jó napot hölgyem! Elvesztettem a fiamat, használhatnám kérem a hangosbemondót?
– Természetesen, uram!

– Minden jót, Töki!

Az eset régen a Szovjetunióban történt:
Amerikai küldöttséget vártak Moszkvába, nagyban folytak az előkészületek, szervezések.
Ez időtájt rendszeres volt a hosszú sorban állás a boltok előtt és a szervezők nem akarták rossz fényben feltüntetni országukat. Arra kérték az embereket, ha érdeklődik egy amerikai mondják azt, hogy koncertjegyért állnak sorban.
Megérkezik a delegáció, járják Moszkva utcáit, majd megállnak egy hosszú sor mellet és érdeklődik az egyik küldött:
- Uram, miért állnak önök itt sorba?
- Koncertjegyért - felei a várakozó.
- Áá, értem, MOZART?
- Nyet, LISZT - válaszolja az orosz polgártárs.

Az öreg Géza bácsi mesél a gyerekkoráról az unokáinak:
- Hatan voltunk testvérek, és mivel én voltam a legkisebb, mindig nekem kellett hordani a nagyok kinőtt ruháit.
- Miért volt ez ekkora tragédia?
- Hát csak azért, mert az összes testvérem lány volt...