Egy hullafáradt üzletember 2 nagy bőrönddel beesik egy hotelbe.
- Egy szobára lenne szükségem - mondja.
- Sajnos az összes szobánk foglalt - mondja a portás.
- Kérem találjon ki valamit, nincs erőm másik szállodát keresni! - esik kétségbe az üzletember. - Egy üres ágyuk sincsen?
- Nos, egy üres ágy még van. Egy úriembernek kénytelenek voltunk egy kétágyas szobát kiadni egész hétre. Mivel csak az egyágyas szoba árát volt hajlandó fizetni, ezért beleegyezett, hogy a másik ágyat kiadjuk másnak. Meg is tettük, de sajnos az úr olyan hangosan horkol, hogy eddig egyetlen vendég sem bírta még egy éjszakát sem mellette. Ha nem zavarja a horkolás, akkor azt az ágyat olcsón megszámítjuk.
Az üzletember beleegyezik. Másnap a reggelihez kipihenten, vidáman érkezik. A portás megkérdi:
- Tudott aludni?
- Igen, pompásan!
- Nem zavarta a horkolás?
- Nem, bevetettem egy kis trükköt.
- Mi volt az?
- Este bementem a szobába, a szobatárs már az ágyban feküdt. Odamentem hozzá, adtam neki egy puszit, és azt mondtam: "Jó éjszakát, gyönyörűségem!" Ezután hajnalig ült az ágyában és nem mert elaludni.

Az újoncok bevonulnak, és az őrmester kérdezi tőlük:
- Uraim, jelentkezzen, akinek nagy a bakancsa.
- Jelentem, őrmester úr nekem nagy.
- Akkor menjen a raktárba, és cseréltesse ki.
- Őrmester úr, én inkább nem cseréltetném ki.
- Miért nem?
- Mert nekem a lábam is nagy.

Mivel a körzetünkben észlelhető csókák csípése madárinfluenzával fenyegethet, valamint látásában korlátozott kis korú varjak jelenléte is aggodalomra adhat okoz, gyermekünk keresztanyja két lóerős járművéért küldetett.

Meg kell azonban tagadnom ezt a kérését, mivel e közlekedési eszközt szintén potenciális veszélyforrások, pontosabban tollas baromfik foglalták el.

Egy étteremben a pincér udvariasan megkérdezi a vendégtől:
- Elnézést uram, megkérdezhetem hogy ízlik a bécsi szelet?
- Mint szakértő, mondhatom, remek darab!
- Ön talán szakács?
- Nem, cipész vagyok.

Két horgász beszélget:
- Képzeld, tegnap olyan kitűnő horgászhelyet találtam, hogy csak a vödröt kellet belemerítenem a vízbe, és máris tele volt hallal! - dicsekszik az egyik.
- Az semmi! - legyint a másik. - Én olyan helyen voltam, ahol előbb el kellet zavarnom a halakat, hogy tudjak egy kis vizet meríteni...

Három idős hölgy az öregedés nyavalyáiról beszélget:
- Gyakran előfordul velem, hogy állok például a hűtőszekrény előtt, egy üveg mustárral a kezemben, és egyszerűen nem emlékszem, vajon most vettem-e ki onnan, vagy most akarom visszatenni - így az első.
A másik idős nő erre ezt mondja:
- Igen, velem is előfordult már, hogy álltam a lépcső közepén, és képtelen voltam rájönni, vajon felfelé, vagy lefelé indultam el.
A 3. gyorsan mondja:
- Szerencsére nekem nincsenek ilyen problémáim. Ezt le is kopogom... Nahát! Ti is hallottátok? Biztos a postás az, megyek és megnézem mit akar.

A parasztbácsi feljön pestre, és el akar menni a kuplerájba, de nem tudja merre induljon. Gondolta megkérdez egy rendőrt:
- Tessék mondani, merre van a Nemzeti Múzeum?
- Arra - mutatja az irányt a rendőr.
- Arra nem a kupleráj van?
- Nem, az arra van.

Mózes lejön a hegyről, és így szól a többiekhez:
- Na fiúk, van egy jó, meg egy rossz hírem.
- Kezdd a jóval!
- Lealkudtam tízre.
- És mi a rossz hír?
- A ne paráználkodj még mindig benne van.

A kávéházban egy francia fogyasztja a reggelijét. Kávé, kifli, vaj és dzsem az asztalon, amikor megjelenik egy rágógumizó tipikus amerikai férfi és se szó se beszéd, leül az asztalához.
A francia ügyet sem vet rá.
Egy idő múlva az amerikai nem bírja tovább:
- Ti franciák mindig megeszitek az egész kiflit?
- Persze - morogja mogorván a francia.
Az amerikai kifújja a rágóját, megvárja, míg szétpukkan, majd így folytatja:
- Mi az Államokban csak a belsejét esszük meg. A héját konténerbe gyűjtjük, újra feldolgozzuk, kiflit sütünk belőle, és eladjuk Franciaországba.
A francia csak hallgat. Ám az amcsi csak nem hagyja abba a piszkálódást:
- Dzsemet esztek a kiflihez?
- Hát persze! - vakkantja oda a francia.
- Mi nem - mondja az amerikai hangosan kérődzve. - Mi odaát friss gyümölcsöt eszünk reggelire, a héját konténerbe gyűjtjük, újra feldolgozzuk, dzsemet főzünk belőle, és eladjuk a franciáknak.
- És mit csináltok a használt kotonokkal? - kérdezi a francia.
- Természetesen kidobjuk őket - vágja rá az amerikai.
- Mi nem - válaszol a francia. - Mi összegyűjtjük a gumijainkat, újrahasznosítjuk, rágógumit készítünk belőle és eladjuk az USA-ba.

Egy koldus ül az aluljáróban, és két kalapot fog a kezében. Arra megy egy ember, és azt mondja neki:
- Mi az, barátom?! Nem szégyelli magát?! Rögtön két kalappal kéreget?
- Tudja uram - mondja az öreg, - tegnap megvettem a konkurensem üzletét is.