Kovács egy idegen városban autózik. Behajt egy egyirányú utcába, megállítja a rendőr:
- Ember, maga meg merre megy? Nem látta a sarkon a nyilat?
Kovács csodálkozik:
- Milyen nyilat? Hát laknak itt indiánok?

- Pincér, mondja mit ajánlana nekem vacsorára?
- Nézzük csak... Bélszínt Marengó módra, vagy bélszínt Sztroganoff módra, esetleg egy kis homárt? De fogadok, hogy ön marhapörköltet fog enni!
- Ezt miből gondolja?
- Mert nincs más...

A hollandokról köztudott, hogy jó az üzleti érzékük. Elmegy egy holland gyónni.
- Atyám, keresztény létemre zsidókat bújtattam.
- Fiam, ez nem bűn. Mindegy milyen a másik vallása, az a lényeg, hogy a legszentebb dolgot cselekedted: megmentettél emberéleteket.
- De Atyám, én ezt nem ingyen tettem.
- Fiam, neked is pénzbe került az eltartásuk, ebbe semmi kivetni valót nem találok.
- De Atyám, én naponta és személyenként 20 guldent kértem tőlük.
- Fiam, nem voltál egy "olcsójános", de ha megfizették, akkor ez nem bűn.
- De Atyám, én csak tegnap mondtam meg nekik, hogy vége a világháborúnak...

Azt mondja a strandon a feleség a férjének:
- Képzeld drágám, az előbb majdnem belefulladtam a medencébe! Az úszómester mentett ki.
- Tudom, az előbb volt itt bocsánatot kérni...

A kisfiamnak karácsonyra vettem egy méregdrága akkumulátoros autót, amibe be lehet ülni.
A gyerek, miután kibontottuk együtt az ajándékát, beült az autó dobozába, és egész nap abban játszott.
Mi ebből a tanulság?
Jövő karácsonyra kap egy üres dobozt, és a maradék 50.000 forintból pedig én kapok egy hordó Whiskyt!

A kalózok megtámadnak egy hajót. A kapitány szól a hajósinasnak:
- Hozd ide a piros ingem!
A piros ingében végig az élen harcol és visszaverik a kalózokat.
Legközelebb két hajónyi ellenséges kalóz jön, de a kapitány megint csak a piros ingét kéri, nagy nehezen megint visszaverik a kalózokat.
Kérdezik a matrózok, hogy miért mindig a piros ingben harcol?
Mert így nem látszik a vér, ha megsebesül, és ezért ők továbbra is ugyanolyan bátran harcolnak.
A matrózok be is látják, hogy milyen okos a kapitány.
Harmadszor viszont már egy 30 hajóból álló flotta támadja meg őket. A kapitány szól a hajósinasnak:
- Hozd a barna nadrágom!

Egy kezdő kertész kérdezi az öreg tapasztalt kollégájától:
- Mondja, mit lehet ültetni olyan talajba, ami kavicsos, agyagos, alig kap esőt és sokat éri a napfény?
- Zászlórudat, fiam.

A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs Smith idegesen várja a jelentkezőt. Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem…
- Ó, tudom miért jött. Már nagyon vártam – mondja Mrs Smith.
- Tényleg? – lepődik meg a fotós. – Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet…
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Úristen, az nagyon sok… – sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom… – motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
- Úristen! – kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendőjét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? – kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen – mondja a fotós. – Az anyjuk nagyon hisztis volt. több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm… felszerelését? – hajol előre Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.
- Állványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?… A fenébe, hát nem elájult?

Egy kisfiú ül a járda szélén és egy pálcára kötött zsinórt lógat be a csatornanyílásba. Arra jön egy asszony, megsajnálja a gyereket, elővesz a zsebéből egy 10 dollárost és odaadja neki. Kedvesen azt kérdezi a fiútól:
- Mondd csak, hány halat fogtál eddig?
Mire a gyerek mosolyogva felnéz:
- Ma már maga az ötödik.

- Képzeld komám, tegnap olyan szuper horgászhelyet találtam, hogy csak a vödröt kellet belemerítenem a vízbe, és máris tele volt hallal! - dicsekszik az egyik.
- Az semmi! - legyint a másik. - Én olyan helyen voltam, ahol előbb el kellet zavarnom a halakat, hogy vizet meríthessek!