- Kérem, meg tudna mondani, mennyi a pontos idő?
- Persze, fel van nekem ide írva. Kilenc óra van.
- Köszönöm. De ne haragudjon, mit mond, ha nem kilenc óra van?
- Azt, hogy nem tudom mennyi az idő.
- Aha. És honnan tudja azt, hogy kilenc óra van-e?
- Hát fel van nekem ide írva.

Egy kamionos halad az országúton, mikor észreveszi, hogy az út közepén ott van egy rakás kő, és közötte egy lámpa világít.
Mérgesen lefékez, és a kupachoz megy, hogy eltakarítsa az útból. Egyszer csak elébe áll egy ember, mire a kamionos dühösen megkérdezi tőle:
- Miért van itt ez a lámpa?
- Hogy megvilágítsa a köveket, és ne menjen neki senki.
- És miért vannak itt a kövek?
- Azok tartják a lámpát...

Hogy nevezzük azt az ízletes országot, amelyet körülhatárol az óceán?

Fincsi-szigetek.

Puapó már nagyon öreg volt, meghalt, ezért a törzs tagjai elhatározták, hogy választanak egy pót Pápua Puapót. Ez a pót Pápua Puapó nagyon szeretett pónilovakra vadászni, a popójukat levágta, megsütötte és megette, ezért elnevezték Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak.
A sok póniló popótól már rettentően elhízott, ezért elnevezték, Puhapopójú-Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak.
Az elhízás már kezdett veszélyessé válni, ezért a törzs varázslója azt tanácsolta neki, hogy szopogasson pimpógyökereket.
Ezért elnevezték Pimpógyökeret-szopó Puhapopójú-Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak.
Mivel a törzs a Limpopó környékén élt, a törzsfőnök teljes neve így hangzott:
Limpopói Pimpógyökeret-szopó Puhapopójú-Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapó.

1. Vegyünk 15 csomag sósrudat (ropit).
2. Adjunk hozzá 1 liter vizet.
3. Főzzük fél órán keresztül, majd szűrjük le a levét, a fennmaradó ropi masszát dobjuk ki, arra már nem lesz szükség.
4. A lébe tegyünk egy félkilós polipot, majd főzzük ismét fél órán keresztül.
5. Szűrjük le újra és máris készen van a polip-ropilén.

- Mondja hölgyem, van kereső a családban?
- Igen, a Google.

Honnan lehet megismerni a vak bérgyilkost?
Fehér pisztolya van!

Három ember megy a sivatagban. Nagyon szomjasak, már alig bírnak menni, inkább csak kúsznak. Meglátnak egy oázist, megörülnek, de ahogy közelebb másznak látják, hogy előtte egy mély szakadék tátong.
Elkeserednek, és már majdnem feladják, mikor a túloldalon megjelenik egy vénséges öregember, és így szól:
- Na, gyermekeim ma jó napom van, teljesítem egy kívánságotokat.
- Papa, csináljon nekünk egy hidat!
- Kicsit már öreg vagyok ehhez, de legyen - azzal elkezd hátrafelé lehajolni...

Gáborka megy az utcán, egyszer csak meglát egy festőt, odamegy hozzá és megkérdezi:
- Bácsi, mit ábrázol ez a kép?
- Tehenek legelnek egy réten...
- De én a képen nem látok rétet.
- Persze, mert már a tehenek lelegelték...
- Fura, de teheneket sem látok.
- Jóllaktak és hazamentek, azért nem látod őket...

- Kérem, meg tudna mondani, mennyi a pontos idő?
- Persze, fel van nekem ide írva. Nyolc óra van.
- Köszönöm. De ne haragudjon, mit mond, ha nem nyolc óra van?
- Azt, hogy nem tudom mennyi az idő.
- Aha. És honnan tudja azt, hogy nyolc óra van-e?
- Hát fel van nekem ide írva.