Egy fiatalasszony mutatja az új nyakláncát a barátnőjének, amin egy kinyitható szív medál lóg.
- Hű, de szép! - csodálja a barátnő. - És tartasz benne valami szép emléket?
- Igen, a férjem hajszálát.
- De hiszen a férjed még él!
- Igen, de a haja már csak emlék.

- Hol a fenében vagy?! - hívja fel a feleség dühösen a férjét.
- Drágám, ne legyél már ilyen ingerült - mondja a férj. - Emlékszel arra a kis ékszerboltra, amit a múltkor láttunk? Tudod, ahol kinézted azt a nyakláncot, és én mondtam, hogy egyszer majd megkapod tőlem?
- Ó igen, emlékszem - mosolyodik el a feleség kissé megenyhülve.
- Na, szóval van mellette egy jó kis kocsma, ott vagyok éppen!

Tegnap este nézegettem egy régi fényképet, amin ketten vagyunk a párommal. Úgy néztünk ki rajta, mint két gázpalack.
Én propán, ő bután.

- Anikó, Anikó! - kiabál álmában a férj.
Felesége, akit történetesen Magdának hívnak felkelti és kérdőre vonja:
- Miféle Anikót szólítgatsz te álmodban?
- Szívecském, hát így hívják a kancát, amire tegnap fogadtam.
Másnap a férj fáradtan hazaérkezik a munkából és kérdezi a feleségét:
- Mi újság itthon drágám?
- Semmi különös - feleli Magda. Azaz mégis. Telefonált a lovad...

Drágám, az új szakácsnő kicsit elégette vacsorádat...
Remélem, egy csókkal kárpótolni lehet téged!
- Nem bánom, küld be!

Tegnap este a párommal beszélgettünk a nappaliban. Azt mondtam neki:
- Tudod drágám, én nem akarok vegetatív állapotban élni, egy géptől és egy üveg folyadéktól függve csak létezni. Ha ez megtörténne egyszerűen csak húzd ki a dugót a falból!
Erre felállt, kihúzta a TV-t, és kidobta a sörömet az ablakon!

Egy férfi a bíróságon...
- Az ön tette minden kritikán aluli. Ahhoz, hogy az esküdtszék ne életfogytiglanit adjon önnek, nagyon meggyőző magyarázatot kell adnia.
- Tisztelt bíró úr, az én feleségem olyan buta volt, hogy egyszerűen nem tudtam magamat kontrollálni és kidobtam az ablakon.
- Az ön magyarázata nem elég, és ha azt szeretné, hogy még azelőtt elítélnék az esküdtek, hogy befejezi a mondandóját, hát jobban teszi, ha hihetőbb magyarázatot ad.
- Akkor elmesélem... Egy tízemeletes házban lakunk a legfelső emeleten. A földszinten egy törpe család lakik. A szülők egyméteresek, a gyerekek 12 és 14 évesek, 70 és 90 centi magasak. Azon a napon azt mondtam a feleségemnek:
"Borzalmas lehet törpének lenni. Szegény család, mind ilyen kicsik."
"Igen," mondja a feleségem, "igazi pireneusiak."
"Pigmeusokat akartál mondani..."
"Nem, pigmeus az, ami az ember bőre alatt van, amitől szeplős leszel."
"Az pigment..."
"Hagyjál már... A pigmentre a rómaiak írtak."
"Drágám, az pergamen."
"Hogy lehetsz ilyen kulturálatlan? Pergamen, amikor egy író publikálja írása egy részét."
Bíró úr, elképzelheti, hogy itt nyeltem egyet, és hogy ne folytassam a beszélgetést, fogtam egy újságot és elkezdtem olvasni. Alig helyezkedtem el a kedvenc fotelomban, mikor a feleségem mellém állt egy könyvvel a kezében és azt mondja:
"Nézd, ez az amit egy író ír és könyv a neve, ha nem ismernéd még. Vedd és olvasd a "Pompadúri márkízát"!" Kezembe vettem a könyvet és mondtam:
"Drágám, ez egy francia nyelvű könyv "Marquise de Pompadour", ne próbáld lefordítani a címét."
"Ez szép... Te adsz nekem francia leckéket, mikor engem egy egyetemi vektor tanított!"
"Annak nem vektor a neve, hanem lektor!"
"Nem vagy normális, Lektor egy ókori görög hős volt."
"Az Hector volt és trójai..."
"Hector egy területi mértékegység, te idióta!"
"Az hektár, drágám."
"Nagyon meglep a kulturálatlanságod. Hektár az istenek itala."
"Az nektár - mondom én nagyot sóhajtva."
"Fogalmad sincs neked, én tudom biztosan, még egy dal is volt amit két barátnő duóban énekelt."
"Nem duónak mondják, hanem duettnek."
"Már kezdesz idegesíteni, hogy vagy ennyire begyepesedett?"
Bíró úr, itt elfeketedett minden előttem, nem tudtam uralkodni magamon és kidobtam az asszonyt az ablakon.

A teremben csend... a bíró nagyot csap a kalapáccsal és azt mondja:
- Ön szabad, önvédelem volt. Én már Hektornál kidobtam volna.

A vidéki, fiatal menyecske az esküvő után egy héttel visszaköltözik a szüleihez.
Apja és anyja faggatják, mi történt, hogy ilyen hamar véget ért a házassága.
- A férjem impotens - bökte ki végül a fiatal asszony.
- A nemjóját, nekem meg azt mondta, hogy mérnök - fakadt ki dühösen az apa.

A feleség haldoklik.
- Mondd drágám, ha meghalok fogsz új nőt keresni magadnak?
- Lehet, szívem.
- És lehet, hogy ide is költözik majd, ebbe a házba?
- Elképzelhető.
- És használni fogja majd az edényeimet is?
- Könnyen meglehet, szívem.
- És használni fogja majd a golfütőmet is?
- Kizárt. Ő balkezes.

- Drágám, mit tennél, ha én váratlanul meghalnék? - kérdi a férj.
- Ez nehéz kérdés... - gondolkodik el a feleség. - Azt hiszem, újra kellene gondolnom a lehetőségeket. Itt ez a nagy ház, nehezen tudnám fizetni a rezsit, meg a banki részleteket, ezért szerintem kiadnék 3 szobát három özvegy nőnek, vagy diáklánynak. És te mit csinálnál, ha én halnék meg?
A férj is elgondolkodik:
- Hmmm... Azt hiszem, ugyanazt, amit te...