- Mit tegyünk, főorvos úr? Minden készen áll a műtéthez, de a beteg még nem érkezett meg!
- Az az ő baja! Elkezdjük nélküle!

Elmegy a törpe az urológushoz, mert fájnak a heréi.
- Vetkőzzön le és álljon a vizsgáló asztalra! - mondja neki az orvos.
Aláteszi az ujját a jobb heréjének, és mondja:
- Köhögjön párat! - majd csak annyit mormol, hogy "ühüm".
Aláteszi az ujját a bal herének is és kéri, hogy köhögjön megint, majd újra "ühüm".
Kivesz a doki egy nagy ollót a műszeres szekrényből és nyisz-nyisz a jobb oldalon, a törpe ájuldozik a félelemtől.
Ezután az újból nyisz-nyisz a bal oldalon, majd a doki leemeli a törpét az asztalról, és azt mondja, hogy sétáljon fel alá a szobában, érez-e még fájdalmat.
A törpe csodálkozva veszi észre, hogy minden a legnagyobb rendben van, nem fáj már semmi.
- Doktor úr, ez hihetetlen, nem is éreztem semmi fájdalmat, mikor ott vagdosott a lábaim között, de mit csinált tulajdonképpen?
- Levágtam 3 centit centit a gumicsizmája tetejéből...

Orvos: - Pista bácsi! Ezt az 5000 Ft-ot maga tette ide az asztalomra?
Pita bá: - Nem, doktor úr.
Orvos: - De miért nem?

A pszichiáter felveszi a beteg adatait:
- Uram, mi a neve?
- Én kérem Dobó István vagyok.
- De kérem, magát már tavaly is kezeltük itt, és akkor még Zrínyi Ilonának hívták!
- Az a leánykori nevem...

- Doktor úr, én cukorbeteg vagyok, az asszonynak meg fehérfolyása van, lehet még gyerekünk?

- Az nem, de miért nem csinálnak inkább habcsókot?

Öreg bácsika bemegy az orvoshoz.
- Doktor úr segítsen rajtam! Tudja az első még egész könnyedén megy. A második egy kicsit megzakkant, de egész jól bírom. A harmadiknál kezdek erőteljesen lihegni, és a szívem is nagyon dobog. A negyediknél egyszerűen nem bírom tovább.
- De, hát Berci bácsi! A maga korában az a 4 is csodálatos dolog. Mit akar még?
- Igen igen, de én a hetediken lakom!

- Ön csak kezel, vagy gyógyít is?
- Az attól függ.
- Mitől?
- Az ön anyagi helyzetétől. Ha van elég dohánya, szépen elleszünk a kezeléssel. Ha nincs, hamar kigyógyítom.

Géza bácsi az orvosnál...
- Nem ártana néha megfürödni, Géza bá.
- De doktor úr, én mindennap fürdök.
- Akkor a vizet kéne kicserélni.

- Doktor úr! Van egy jó hírem! Az öreg Szabó bácsi végre megszólalt.- mondja az ápolónő.
- Igen?!És mit mondott? - kérdezi az orvos.
- Azt, hogy nagyon rosszul van.

Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stresszmentesen fel tudok készülni majd az eseményre.
Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni.
"Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb. 8:45-re értem haza, nem volt már idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellöl, és jól lemostam magam "ott".
Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal felé fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok... A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
- Húha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés...
Nem tudtam miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban".
Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése. Estefelé a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat! - mondtam neki. Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem . . . ! "