Egy nagykereskedőnek röviddel a bírósági per utolsó tárgyalása előtt el kell utaznia. Megkéri az ügyvédjét, hogy küldjön SMS-t az eredményről.
A tárgyalás után az ügyvéd küldi az SMS-t:
- Győzött az igazság.
Pár perc múlva megjön rá a válasz:
- Fellebbezést azonnal benyújtani!

A vádlott ügyvédje egy rendőrnek tesz fel keresztkérdéseket:
- Ön miért fogta el a vádlottat?
- Mert a kollégáim leírásából ráismertem az elkövetőre.
- Ön mindig megbízik a kollégáiban?
- Az életemet bíznám bármelyikre.
- Van önnek öltözőszekrénye a rendőrségen?
- Igen.
- És van rajta lakat?
- Igen.
- Ha úgy megbízik a kollégáiban, miért tesz a szekrényére mégis lakatot?
- Tudja, néha ügyvédek is járnak arra...
(A tárgyalóteremben kitört a röhögés, a bírónak szünetet kellett elrendelnie.)

- Vádlott! Próbáljon meg már végre más ember lenni!
- Én megpróbáltam bíró úr, de akkor meg 3 évet kaptam okirat hamisításért.

- Ügyvéd úr, szeretnék végrendeletet írni, de sajnos nem tudom, hogyan kell. Segítene megírni?
- Persze, hagyja csak rám az egészet!
- Nos, gondoltam, hogy ön akarja a legnagyobb részt, de én szeretném, ha a gyerekeim is kapnának valamennyit belőle.

Bekopogtat a város egyik legsikeresebb ügyvédjéhez a lelkész adományért:
- Uram, Ön tudtommal nagyon sikeres ügyvéd, szép vagyonnal. Kérem, adakozzon az egyház javára!
- Tisztelendő úr, hallott róla, hogy apám halálos beteg, és anyám összes pénze elment az ápolására?
- Nem, nem hallottam.
- És arról hallott, hogy a bátyám a háborúban elvesztette mindkét lábát, és segélyekből kell, hogy eltartsa a feleségét és mind a hat gyerekét?
- Nem hallottam.
- És azt hallotta, hogy a húgom férje meghalt egy autóbalesetben, egyetlen fillér nélkül hagyva a családját?
- Nem. Sajnálom.
- Nos, gondolja, hogy ha nekik nem adok egy fillért sem, akkor majd pont az egyháznak fogok?

Egy férfi fölkeres egy válóperes ügyvédet, és megkéri, hogy segítsen diszkréten elválasztani a feleségétől.
- Természetesen vállalom - mondja az ügyvéd -, de azért árulja el nekem, mit ért maga diszkrét lebonyolítás alatt!?
- Azt szeretném, ügyvéd úr, hogy a feleségem ne tudja meg, mert agyonüt!

- Vádlott, mondja a betörés közben egyszer se jutott eszébe a szegény édesanyja?
- Dehogynem tisztelt bírónő, de nem találtam semmi neki valót...

Bíró a vádlotthoz:
- Ön tehát ellopott a panaszostól ötszázezer forintot. Hajlandó ezt visszafizetni?
- Igen, bíró úr, de nekem ahhoz idő kell.
- Rendben, kap három évet.

A bíró fejcsóválva mondja a vádlottnak:
- Ember, maga háromszor tört be ugyanabba az üzletbe! Miért?
- Tudja, én csak egy ruhát loptam az asszonynak, de kétszer kicseréltette velem.

Tárgyaláson a bíró így kezdi a mondóját:
- Sajnos egy kissé kellemetlen hírrel kell kezdenem: az igazság az, hogy Kovács ügyvéd úr megpróbált engem megvesztegetni 40.000 forinttal!
Néma csend a teremben. A bíró folytatja:
- Azonban az még szomorúbb, hogy Molnár ügyvéd úr, a másik fél védője szintén megpróbált megvesztegetni 50.000 forinttal.
Így aztán arra a döntésre jutottam, hogy Molnár ügyvéd úrnak visszaadok 10.000 forintot, és pártatlanul fogom tárgyalni az ügyet...