Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve a válaszra. Egy kisvárosban zajló perben az ügyész behívta első tanúját, egy idős nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tőle:
- Takács néni, ismer engem?
- Persze, hogy ismerlek! Gyerekkorod óta ismerlek és mondhatom, kiábrándultam belőled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az embereket, rágalmazod őket a hátuk mögött.
Nagy embernek hiszed magad, miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprőnek. Igen, persze, hogy ismerlek! Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön vagy nyeljen.
Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és megkérdezte:
- Takács néni, ismeri a védőügyvédet?
- Hát persze! A védőügyvédet is gyerekkora óta ismerem.
Gyenge jellem, italos természetű, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni és mint ügyvéd, egyike a legrosszabbaknak az országban.
Hogy el ne felejtsem, ő is csalja a feleségét méghozzá két nővel, az egyik a maga felesége, ügyész úr... Igen, ismerem! A védőügyvéd sokkot kapott.Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az ügyvédet, majd nagyon halkan így szólt hozzájuk:
- Ha bármelyikük megkérdezi, hogy ismer-e engem, esküszöm, a börtönben fog megrohadni!

Egy hosszú tárgyalás végén kérdi a vádlott az ügyvédjét:
- Meddig tart még ez a kellemetlen helyzet?
- Nekem 20 perc, önnek 20 év!

A dörzsölt paraszt egy sérelme ügyében ügyvédhez fordul.
Az meghallgatja, majd így szól:
- Ezt a pert megnyerjük, az 100 százalék!
Az öreg erre feláll és elindul kifelé.
- De hova megy bátyám?!
- Keresek egy másik ügyvédet. Az előbb ugyanis az ellenfelem álláspontját mondtam el önnek...

Két ügyvéd az erdőben túrázik, amikor meglátnak egy vicsorgó, támadni készülő medvét. Az egyik ügyvéd azonnal előveszi a futócipőjét, és elkezdi felhúzni.
- Megőrültél? - kérdi a másik. - Esélyed sincs, hogy elfuss egy medve elől, sokkal gyorsabb nálad!
- Nem is akarok nála gyorsabb lenni. Nekem elég, ha csak nálad leszek gyorsabb!

- Vádlott, mondja a betörés közben egyszer se jutott eszébe a szegény édesanyja?
- Dehogynem tisztelt bírónő, de nem találtam semmi neki valót...

Az ügyvéd- dinasztia ifjú sarja leteszi ügyvédi vizsgáját. Pár nap múlva az apja átad neki egy hatalmas csomagot:
- Fiam, ezek itt a Kovács - Szabó féle birtokper iratai. Készülj fel, hétfőn te mész a tárgyalásra, és ne feledd, hogy ez a per már vagy 30 éve húzódik!
Hétfő délben örömteli arccal, csillogó szemekkel tér haza az ifjú ügyvéd:
- Apám! Győztem! Megnyertem a pert!
- Micsoda?!
- Igen! 30 év után egyetlen ügyes húzással...
Piff-paff, az apja lekever két hatalmas pofont:

- Fiam! Te normális vagy, 30 éve élünk ebből a perből! 30 éve ezen a pénzen járunk nyaralni! És erre te megnyered?!

- Vádlott! Próbáljon meg már végre más ember lenni!
- Én megpróbáltam bíró úr, de akkor meg 3 évet kaptam okirat hamisításért.

Kérdés: Kérem, hogy minden válasza legyen orális, rendben? Milyen iskolába járt?
Válasz: Orális.
--------------------------------------------------
K: Emlékszik hogy mikor vizsgálta meg a holttestet?
V: A boncolás kb. Este 8:30-kor kezdődött.
K: És Kovács úr halott volt ebben az időpontban?
V: Nem, ott ült az asztalon és csodálkozott hogy miért boncolom.
--------------------------------------------------
K: Doktor úr, mielőtt elkezdte a boncolást, ellenőrizte az egyén pulzusát?
V: Nem.
K: Ellenőrizte a vérnyomását?
V: Nem.
K: Ellenőrizte a légzését?
V: Nem.
K: Tehát lehetséges hogy az egyén életben volt amikor elkezdte a boncolást?
V: Nem. Mert AZ egyén agya az asztalomon volt egy üvegtartályban.
K: Mindennek ellenére, mégis lehetséges az, hogy az egyén életben volt?
V: Igen, lehetséges hogy az egyén életben volt és ügyvédként praktizált valahol.

A bíró fejcsóválva mondja a vádlottnak:
- Maga háromszor tört be ugyanabba az üzletbe. Miért?
- Én csak egy ruhát loptam az asszonynak, de kétszer kicseréltette velem.

Bekopogtat a város legsikeresebb ügyvédéhez a városi lelkész adományért:
- Uram, Ön az egyik legsikeresebb ügyvéd, szép vagyonnal. Kérem, adakozzon az egyház javára.
- Tisztelendő úr, hallott róla, hogy apám halálos beteg, és anyám összes pénze elment az ápolására?
- Nem, nem hallottam.
- És arról hallott, hogy a bátyám a háborúban elvesztette mindkét lábát, és segélyekből kell, hogy eltartsa a feleségét és mind a hat gyerekét?
- Nem, ezt sem hallottam.
- És azt hallotta, hogy a húgom férje meghalt egy autóbalesetben, egyetlen fillér nélkül hagyva a családját?
- Nem. Sajnálom.

- Nos, gondolja, hogy ha nekik nem adok egy fillért sem, akkor majd pont az egyháznak fogok?