Egy férfi meglátogatja barátját az irodájában:
- Milyen különös levélnehezéked van.
Valamilyen kőzet lenne?
- Nem barátom, ez a feleségem legutóbbi süteménye...

Volkswagen kisbusz megy az úton, megállítja a rendőr:
- Gratulálok, a hónapban Ön az első, aki nem követett el szabálysértést! Ötvenezer forint jutalmat kap a rendőrségtől!
- Ááh, kösz.
- Csak úgy kíváncsiságból, mire költi majd?
- Azt hiszem leteszem a jogsit.
Az anyósülésről megszólal a feleség:
- Ááá, biztos úr, ne is figyeljen az uramra, kicsit félrebeszél, ha iszik.
A süket anyós megszólal a hátsó ülésről:
- Ez egy rendőr? Mondtam, hogy nem a lopott kocsival kellett volna jönni!
Ekkor egy felettébb gyanús külsejű, turbános, szakadt férfi száll ki a csomagtartóból:
- Na, akkor ez itten már a határ?

- Szia anyu! Megyek diszkóba!
- Diszkóba?! 13 évesen már a diszkózáson jár az eszed, és közben
megfeledkezel az anyád 26. születésnapjáról?!

A szegény zsidó asszony elmegy a rabbihoz:
- Rabbi kérlek adj nekem tanácsot! Férjhez kellene adnom a lányomat, de nincs pénzem. Mit tegyek?
- Kérjetek kölcsön elegáns ruhákat, ékszereket, s így felöltözve utazzatok fel a fővárosba. Ott menjetek be egy elegáns ékszerboltba.
Nézelődés és válogatás közben tegyetek úgy, mintha valamit zsebre vágnátok, és siessetek ki az üzletből. A főnök utánatok rohan majd, és rendőrt hív. Megmotoztat benneteket, de persze nem talál semmit. Most következel te! Felháborodottan tiltakozol, bírósággal fenyegetőzöl. Az ékszerész, hogy elkerülje a botrányt fizetni fog, amennyit kérsz! Minden úgy történt, ahogy a rabbi jósolta.
Híre ment a furfangos tanácsnak a faluban. Nemsokára felkereste a rabbit egy másik szegény asszony:
- Nekem is van egy lányom, nekem sincs pénzem a kiházasítására. Mit tanácsolsz?
- Te is utazz fel a fővárosba a lányoddal, szépen kiöltözve. Menjetek be ugyanahhoz az ékszerészhez. De ti ne imitáljátok a lopást, hanem valóban hozzatok el egy értékes ékszert...
Az asszony és a lánya úgy tettek, ahogy a rabbi kitanította őket.
Zsebre vágtak egy drága gyöngysort, és kisiettek a boltból. A segéd utánuk akart rohanni, de a főnök rászólt:
- Kétszer nem dőlök be ugyanannak a trükknek. Hagyd őket futni!

Egy pasi egyik reggel arra ébredt, hogy megérkezett a kukásautó, és ő elfelejtette este kitenni a kukát. Köntösben kirohant az utcára, ahol a kukások már a szomszéd ház előtt álltak. Emberünk megkérdezte tőlük:
- Nem késtem el?
- Dehogy! Gyerünk, ugorjon fel!

- Mi van akkor, ha a fogyatékosok iskolája előtt sok rendőrautó áll?
- ???
- Szülői értekezlet.

Az öreg festő műtermében annyira hideg van, hogy a modell nem akar levetkőzni.
- Igaza van - mondja a mester. - Mielőtt nekiállunk dolgozni, megiszunk egy jó forró teát.
Teázgatnak, egyszer csak kopognak az ajtón.
- Jaj, vetkőzzön gyorsan! - ugrik fel riadtan a festő.
- Ez biztos a feleségem!

Én vagyok az első férfi, akivel lefeküdtél?
- Hát, ezen még nem gondolkoztam. De most, hogy mondod...
tényleg, ismerősnek tűnsz...

651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.

662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.

668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.

Az étkezőkocsi főpincére az újoncot oktatja.
- A levest mindig közvetlenül Győr után szolgáld fel...
- Miért?
- Mert ott van egy csomó váltó. Az utasok mindig az ölükbe lötyögtetik, és mi halálra röhöghetjük magunkat.