- A szerelmesek Valentin napnak hívják.
- A focisták a bajnokok ligája kezdetének.
- A szinglik keddnek.

Egy csinos, szőke hölgy ül az állatorvosi rendelőben és egy palotapincsit simogat a kezében. Odamegy hozzá egy férfi és ezt mondja:
- Szívesen lennék a kutyája helyében!
- Nem hiszem, épp kiheréltetni viszem!

- Az én nagyapám elmúlt már 80 éves, de minden reggel lefut 5 kilométert.
- Nahát! És mit csinál délután?
- Akkor futja az utolsó egy kilométert...

- Katona! Fusson a bokorhoz és
nézze meg, hogy ott vagyok-e!
- Jelentem ott van! Papírral letakarva!

Állatorvos hallgatók vizsgáznak ornitológiából
A professzor szobájában van a vizsga. Ott látható egy madárkalitka, ebben ül egy rúdon 3 madár, egy kendővel úgy letakarva, hogy csak a lábuk látszik ki.
- Na, kolléga, milyen madarak ezek? - kérdezi a professzor.
A jelölt nézegeti a madárlábakat, de egy madarat sem tud felismerni.
- Sajnálom, kolléga - maga megbukott!
A jelölt már megy kifelé, amikor a professzor utánaszól:
- Várjon egy picit! - hogy is hívják magát?
A jelölt visszafordul, elmosolyodik, és felhúzza a lábain a nadrágszárakat:
- Találgasson, professzor úr!

Egy férfinak kínzó fejfájása van már hosszú hónapok óta. Miután több vizsgálaton átesett, az orvosa azt javasolja neki, hogy kasztráltassa magát, az segíteni fog.
Mivel a fejfájás már teljesen felőrölte a beteg idegeit, rövid gondolkodás után beleegyezik a műtétbe. A műtét után a fejfájás teljesen elmúlik.
Emberünk bemegy egy ruházati boltba, hogy egy kalapot vegyen magának. Az eladó ránéz, és kapásból mondja:
- Az ön kalapmérete 8 és feles.
- Ez bámulatos! Hogyan csinálta?
- Tudja, már vagy 30 éve a szakmában vagyok. Első ránézésre meg tudom állapítani a méreteket. Azt is tudom, hogy 38-os alsónadrágot hord.
- Na, ebben viszont alaposan téved. Az alsónadrágom mérete csak 36-os!
- Ember, ha ilyen szűk gatyát hord, attól olyan fejfájást kaphat...

A mi gyerekkorunkban az autókban nem volt légzsák, hátsó biztonsági öv.
Egy teherautó platóján utazni különleges élmény volt, most is szívesen emlékszünk rá.
A kiságyaink rikító színű, ólmot tartalmazó festékkel voltak pingálva.
Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.
Védősisak nélkül bringáztunk.
A nagymama kerti kútjából húzott vizet ittuk, ásványvíz
helyett.
Magunk készítette görkorcsolyáink voltak.
A szerencsésebbek, akik lejtős utcákban laktak, az utca elejéről indulva, félúton eszméltek rá, hogy nincs fék a gördeszkán.
Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az utcabeli fákkal, bokrokkal, de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók útjában nem voltunk.
Ha kimentünk játszani, egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre érjünk haza.
Az iskolában nem volt napközi, otthon ebédeltünk.
Nem voltak mobiltelefonjaink, így aztán senki ránk nem talált. Jó volt. Nem?
Rosszalkodtunk, számtalan csínyt követtünk el, hol egy kéz, hol egy láb tört, a fogaink sem voltak biztonságban, és mégsem születtek jegyzőkönyvek a rendőrségen. A felelősség mindig azé volt, akié kellett, hogy legyen.
Házi süteményen éltünk, vajas kenyéren, cukros és nem szaharinos ételt, italt kaptunk, mégsem voltak súlyproblémáink, mert állandó mozgásban voltunk.
Egy Meggy Márká-t négyen ittunk ugyanabból az üvegből és egyikünk sem halt bele.
Nem volt Playstation-ünk, Nintendónk, X box-unk, video játékaink, színes televíziónk 110 csatornával, videó kameránk, dolby surround, mindentudó telefonjaink, számítógépeink,
Internet, de voltak barátaink.
Vágytunk egymás társaságára. Rossz volt egyedül.
Időnként összevesztünk, ha csapatok kellettek a játékhoz, és ha valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszichológushoz vinni az elszenvedett trauma miatt.
Nem voltunk mindannyian jó tanulók. Még az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk.
Nem rohantak velünk egyből pszichológushoz. Senkit sem ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, vagy hiperaktív lett volna.
Ha valaki évet ismételt, olyan volt, mintha kapott volna még egy esélyt.

Azt kérdezik a gyerekeink: Hogyan lehetett így élni?
Hogyan nőttünk azokká, akik vagyunk?
Ennek a generációnak a képviselője vagy?
Ha igen, akkor meséld el ezt a fiataloknak, hogy megtudják milyenek is voltak azok az évek.

Ők majd azt mondják, hogy tök unalmasak voltunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy nem unalmasak voltunk, hanem boldogok.

- Mit mond a szőke nő a vibrátornak?

- Ne remegj, én is először csinálom!

Egy kezdő ejtőernyős az első próbaugrásnál kétségbeesetten próbálkozik a különböző madzagokkal. Hiába, az ernyő nem nyílik. Zuhan, zuhan, egyszer csak a levegőben szembetalálkozik egy emberrel:
- Uram, nem ért véletlenül ezekhez a madzagokhoz?
- Sajnos nem, tudja én csak a kandallót gyújtottam be...

Egy anyuka elhatározza, hogy felvilágosítja kislányát. Elmondja neki, hogyan készül a gyerek. Amikor befejezi, megkérdi a kislányt:
- Na, világos volt minden? Van valami kérdésed?
- Igen. Akkor engem apu csinált?
- Igen.
- És a kiscicák hogyan készülnek?
- Ugyanúgy, mint a kisgyerekek.
- Hű, ez az apu milyen sokoldalú!