Van a kórházban egy idősebb orvos, aki állandóan disznó vicceket mesél a nővéreknek. Egy idő után megunják és elhatározzák, ha legközelebb belekezd, felállnak és egy emberként kivonulnak.
- Képzeljék! - kezdi legközelebb az orvos. - Éppen most hoztak a kórházba egy csomó négert, mint tudják, a négerek arról közismertek, hogy kifejezetten nagy a szerszámuk...
A doki nem bírta végigmondani, mert a nővérek kivonultak. Az orvos utánuk kiált:
- Nem kell úgy sietni hölgyeim, még meg sem mondtam, hogy melyik kórterembe fektetik őket.

Mária és József állnak Betlehemben, a jászol előtt.
- De gyönyörű gyermekünk született József. Szerinted mi legyen a neve?
- Szerintem nevezzük el Ödönnek.
- Jééézus!
- Hm, az sem rossz!

A feleség korholja a férjét:
- Tegnap még volt nálad 5 ezer forint, ma meg már nincs egy filléred se! Hová tetted a pénzt?
- Odaadtam egy öregembernek.
- Micsoda nagylelkűség, hogy csak úgy adakozol. És ismerted azt az öregembert?
- Igen, ő a csapos.

- Azt mondta a családorvosom, hogy reumám, cukorbetegségem, asztmám, angina pectorisom és magas vérnyomásom van.
- Elég! Elég! Inkább azt mondd meg, hogy mi az amid nincs!
- Fogam.

Az öreg postás már 40 éve hordta ki a küldeményeket nap, mint nap, hóban és szélben éppúgy, mint a legnagyobb forróságban. Lassan elérte a nyugdíj korhatárt, és azok az emberek, akik ismerték és szerették, mind megajándékozták valamivel utolsó munkanapján.
Az egyik háznál a teljes család várta, és egy kis ajándékcsomagot nyomtak a kezébe.
A másiknál kapott egy doboz finom szivart.
Az egyik háznál pedig a gyönyörű, fiatal szőke háziasszony sokat sejtető hálóköntösben várta, megfogta a kezét, bevezette a hálószobába, és élete legszenvedélyeseb szeretkezésében részesítette. Miután kipihenték magukat, a lány kiment a konyhába, és nagyszerű reggelit készített.
Miközben evett, meglátta, hogy kávéscsészéje alatt egy százas lapul.
- Amit eddig kaptam, túl szép ahhoz, hogy szavakba lehessen önteni! - mondja a postás. - De szeretném megkérdezni, a százast miért kapom?
- Tegnap este mondtam a férjemnek, hogy ma lesz az utolsó munkanapod - válaszol a lány - és megkérdeztem, mit adjak neked.

Azt mondta: "Bazdmeg, adj neki egy százast!"
De, a reggeli már az én ötletem volt.

"Sziasztok Andika vagyok, anya küldött ide hogy írjam be azt, hogy hogyan ízlett az ebéd.
Hát a leves az nagyon finom volt, mert nem volt, mert nem szeretem, és inkább nem kértem. A második, abban finom volt a hasábkrumpli, csak kevés kecsöpöt adtak hozzá, fagyi vagy csoki meg nincs.
Mire legközelebb jövünk anyáékkal, lécci hozzatok, apu kifizeti”

Egy ember egy órája vajúdik a WC-ben, de hiába, még semmi eredmény.
Közben hallja, hogy a szomszéd retyóba valaki benyit, majd a szokásos bemelegítő zajokat követően ssssss, aztán csobbb.
Emberünk nyögve, kínlódva, vigaszt remélve átszól:
- Jaj, de irigylem magát.
Válasz is érkezik:
- Ne irigyeljen: az első a nadrágomba ment, a második a mobilom volt.

Két barát beszélget egymással:
- Te, mondd öregem, miért szoktál le az alkoholról?
- Muszáj volt, mert amikor részegen hazamentem, mindig duplán láttam az anyósomat.

- Apu, ha nagy leszek, én elveszem feleségül a Zsófit.
- Kettő kell ám a házassághoz, kisfiam!
- Akkor elveszem a Petrát is...

Bemegy az angol:
- Nálunk baromi nehéz a kiejtés, pl. úgy kell írni, hogy "table" és úgy ejtik, hogy "tébl".
- Az semmi - mondja a francia - nálunk úgy kell írni, hogy "bonjour" és úgy ejtik, hogy "bonzsúr".
- Ugyan - mondja a cigány - az igazi nehéz kiejtés nálunk van. Úgy
írják, hogy "mit tetszett mondani?" és úgy ejtik, hogy " Hee?".