Egy idős hölgy szeméremsértés címén feljelenti a szemközti ház egyik lakóját, hogy az mindig meztelenül járkál a szobájában.
Kiszállnak a rendőrök kivizsgálni a bejelentést. Alaposan szemügyre vesznek mindent, aztán megállapítják:
- Hiszen innen nem is lehet odalátni annak az úrnak a szobájában.
- Így nem - mondja a nénike. - De ha az ablakhoz húzom az asztalt, felteszem rá a hokedlit, arra a
kis sámlit, s felmászok a tetejére, akkor igen!

1. Amikor az idős bácsikád infarktust kap vacsora közben, te csak annyit mondasz: "csak blöfföl!".
2. Az új ismerkedő dumád: mutasd mid van?
3. A rendőr megállít gyors hajtásért, a bírság10 ezer, mire te: "tartom és emelek".
4. Annyit gyakoroltad a rezzenéstelen pókerarcot, hogy többször összekevertek Medveczky Ilonával.
5. Szex közben azt kiabálod: "All in, all in!" ( Mindent bele!)
6. Szupermarketben az eladó kérdezi hogy kártyával fizetsz-e, bólintasz és odadobsz elé két ászt.

Három fickót elítélnek nemi erőszakért. Az ítélet a férfiasságuk elvesztése és utalnia kell a foglalkozásukra. Az ítélet végrehajtó kérdezi az első elítéltet.
- Maga mivel foglalkozik?
- Én favágó vagyok.
- Akkor magának jó lesz a fejsze. - Megtörténik az "operáció".
- És maga mivel foglalkozik?
- Gépész vagyok.
- Akkor magának jó lesz a láncfűrész. - Ez is elveszti a férfiasságát.
A 3. elítélt elkezd rettenetesen röhögni.
- Hát maga meg mit röhög?!
- Nekem nyalhatják míg elkopik. Fagylaltárus vagyok.

Az öreg székely agy kínlódások között borotválkozik...
A gyerek odaszól hozzá:
- Mi a baj idesapám?
- Íletlen a beretva, nem viszi a szakállamat.
- Ne mongya mán idesapám, hogy keményebb a szakálla, mint az a konzervdoboz, amit az előbb nyitottam ki vele!

Egy magányosan élő nő, nagyon unja az egyedüllétet. A vénkisasszony barátnője tanácsára magához fogad egy macskát.
A kandúr azonban állandóan elcsavarog, így megint egyedül tölti napjait. A barátnő újabb tanácsára kiherélteti, de a kandúr továbbra is elmászkál otthonról...
- Hogyhogy elmászkál, hiszen már nem is tud...
- Persze hogy nem, de tanácsokat osztogatni azt igen.

A kínaiak háborús hadjáratra mennek.
Elérnek székelyföldig, ahol a két csapat szemben áll egymással.
A két hadvezér leül tanácskozni.
Kérdi a kínai:
- Nem félsz?
- Há má mitől félnék?
- Csak attól, hogy mi 100 millióan vagyunk, míg ti csak 50.000-en!
A székely vezérnek elkerekedik a szeme, megvakarja a fejét, majd megkérdezi az alvezért:
- Hova a fogunk eltemetni 100 millió kínait?

Szőke nő a nőgyógyásznál:
- Doktor úr, nekem ott alul mindig bélyegek potyognak ki.
Mire az orvos:
- De hát az nem lehet. Vetkőzzön! Alaposabban megnézem.
Az orvos megvizsgálja, egyszer csak elkezd hahotázni.
- Na de, doktor úr! Mit nevet?
- Drága hölgyem, ezek nem bélyegek, ezek a matricák a banánról!

651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.

662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.

668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.

Két barát beszélget.
- Hallottam, hogy a Béla meghalt tegnap a házatokban. Hogy történt?
- Nagy sebességgel nekiment, a házunk előtt egy autónak, kirepült a szélvédőn, és fejjel előre a csukott ablakon keresztül pont a mi hálószobánkba repült be.
- Úristen, micsoda halál!
- Nem, ezt simán túlélte. Odakúszott a hálószobaszekrényünkhöz, és megpróbált a kilincsbe kapaszkodva talpra állni. Azonban így a szekrényt magára rántotta.
- Micsoda kegyetlen vég!
- Nem, ezt is túlélte. Kimászott alóla, és kikúszott az ajtón. A lépcsőkorlát mellett megint megpróbált felállni, de a korlát nem bírta a súlyát, és Józsi lezuhant a földszintre, a korlát darabjai meg a fejére.
- Ezt már biztos nem élte túl!
- Dehogynem! Kimászott a konyhába, ahol a tűzhely mellett próbált talpra állni, de lerántotta a fazekat, és a forró víz mind az arcába borult.
- A szerencsétlen!
- Ám ezt is túlélte. Elkúszott a telefonig, hogy a mentőket hívja. Azonban ahogy felvette a telefont, belekapaszkodott az állólámpába, hanyatt esett, kiszakította a zsinórt, és mivel vizes volt, megrázta az áram.
- Micsoda szörnyű halál!
- Dehogy, ezt is túlélte.
- Akkor hogyan halt meg?
- Lelőttem.
- Lelőtted? De miért?
- Hát, vazzeg, ha így folytatja, az egész házat tönkreteszi!

A kőműves, az ács és a villanyszerelő azon vitatkoznak, hogy melyikük munkája volt előbb a földön.
- Mi építettük fel a gízai piramisokat - mondja a kőműves - tehát először mi léteztünk.
- Dehogy! - tiltakozik ács. - Mi már jóval korábban elkészítettük Noé bárkáját.
Erre a villanyszerelő nevetni kezd.
- Mi olyan vicces? - kérdi az ács.
- A teremtés első napján Isten azt mondta: "Legyen világosság!" - magyarázza a villanyszerelő - Addigra mi már lefektettük a kábeleket!