Egy nő albérletet keres. Meg is találja az igazit...
Olcsó is, kényelmes is, csak egy nagy folt van a plafonon. Megkérdi a pasit, aki ki akarja neki adni a szobát.
- Elnézést uram, de mi az a folt a mennyezeten?
- Hát, tudja, itt ön előtt egy kémiaprofesszor lakott, aki mindenféle kísérleteket végzett.
- Ja értem, akkor az ott biztos vegyszer!
- Nem, az a professzor.

A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs Smith idegesen várja a jelentkezőt. Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem…
- Ó, tudom miért jött. Már nagyon vártam – mondja Mrs Smith.
- Tényleg? – lepődik meg a fotós. – Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet…
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Úristen, az nagyon sok… – sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom… – motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
- Úristen! – kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendőjét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? – kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen – mondja a fotós. – Az anyjuk nagyon hisztis volt. több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm… felszerelését? – hajol előre Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.
- Állványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?… A fenébe, hát nem elájult?

A bolt tulajdonosa új eladónőt alkalmaz, és a lelkére köti, hogy minden kuncsaftnak aki betér a boltba, másnap is vissza kell jönnie, különben úszott az állás. A nő nagyon igyekszik.
Egyik nap nyílik az ajtó és egy fiatalember lép be.
- Jó napot kívánok!
- Jó napot kívánok, mit tetszik parancsolni?
- Kesztyűt szeretnék vásárolni.
- Kérem, van egyujjas meg ötujjas modellünk.
- Ötujjasat kérnék!
- Tökéletes! Ötujjasból is van bőr, műbőr és kötött.
- Bőr érdekelne.
- És mégis milyen bőrt tetszik óhajtani? Malac, kecske esetleg marha?
- Legyen kecske.
- Szürke, fekete, barna?
- Szürke!
- Szürkéből is több árnyalattal rendelkezünk, várjon megmutatom.
- Be kell ismernem, hogy igazán nem tudok dönteni. Szerettem volna venni egy kesztyűt, ami megy az új kabátomhoz, de hogy melyik árnyalat jó ezek közül, nem tudom!
- Semmi gond, uram! Be tetszik hozni holnap a kabátot és majd én segítek kiválasztani a megfelelő kesztyűt.
A férfi bele is megy a dologba és éppen távozni készül, amikor egy ideges személy ront be az üzletbe. Egyenesen az elárusító nőhöz rohan és elkezd kiabálni:
- Ez a csempém a fürdőszobából, ez a vécémnek egy darabja, a seggem megmutattam tegnap, ideadná már végre azt a rohadt vécépapírt?!?

Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve a válaszra. Egy kisvárosban zajló perben az ügyész behívta első tanúját, egy idős nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tőle:
- Takács néni, ismer engem?
- Persze, hogy ismerlek! Gyerekkorod óta ismerlek és mondhatom, kiábrándultam belőled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az embereket, rágalmazod őket a hátuk mögött.
Nagy embernek hiszed magad, miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprőnek. Igen, persze, hogy ismerlek! Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön vagy nyeljen.
Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és megkérdezte:
- Takács néni, ismeri a védőügyvédet?
- Hát persze! A védőügyvédet is gyerekkora óta ismerem.
Gyenge jellem, italos természetű, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni és mint ügyvéd, egyike a legrosszabbaknak az országban.
Hogy el ne felejtsem, ő is csalja a feleségét méghozzá két nővel, az egyik a maga felesége, ügyész úr... Igen, ismerem! A védőügyvéd sokkot kapott.Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az ügyvédet, majd nagyon halkan így szólt hozzájuk:
- Ha bármelyikük megkérdezi, hogy ismer-e engem, esküszöm, a börtönben fog megrohadni!

A székely elviszi a lovát az állatorvoshoz, mert túl lassúnak találja az állatot.
- Doktor úr! Adjon má' valamit a lovamnak, mert nagyon lassú.
Az állatorvos gondolkodóba esik majd bemegy a rendelőbe és kihoz egy füzér csípős paprikát.
- Na, Áron bátyám, ha ezzel bekeni a lova hátulját, garantáltan gyorsabb lesz!
Hát a székely úgy is tesz, bekeni a lova farát, mire a ló elszalad, de fél perc múlva már nem is látni. Áron bácsi kétségbe esik, hogy nem fogja tudni utolérni a lovat, ezért így szól:
- Doktor úr, nem kérhetnék-e én is abból a csodaszerből, hogy utó'kapjam a lovat?
- Dehogynem!
Bekenik a székely seggét is, mire az eszeveszett vágtába kezd, egy idő után kielőzi a lovat, és persze előbb ér haza. Azt mondja a feleségének aki a kapuban várja:
- Bözsi, mindjá' gyün a ló is, majd kösd be az istállóba, én még fordulok vagy kettőt!

Ibolya néni kényelmesen elhelyezkedik a fotelben. Keze ügyében a zacskó cukorkával, mellette a kis pincsivel, érdeklődve figyeli a televízióban a vadnyugati történetet.
Egyszer csak meglöki a szundikáló kutyust, és hangosan felkiált:
- Nézz csak oda, Morzsi! Ez a cowboy nem egészen normális! Folyton a lovához beszél!

Egy skót fickó csúnyán megfázott, de sajnálja a pénzét orvosra költeni, ezért inkább megvárja a kapu előtt a dokit.
Amikor az kijön a rendelőből, odalép hozzá, és megkérdi tőle:
- Mondja, doktor úr, mit szokott maga tenni, ha megfázik?
- Hogy mit? - néz rá kajánul az orvos - hát köhögni szoktam meg prüszkölni!

A pap becsenget egy házba a kaputelefonon: - Te vagy az angyalkám?
Pap: - Nem egészen, de ugyanaz a cég.

Építkezésen az egyik munkás üvöltve rohangál. A főnöke megkérdezi:
- Mi az Géza, miért üvöltesz ennyire?
- Egy tégla ráesett a lábamra.
- Jaj, ne nyavalyogj már, tegnap a Bélára rádőlt az egész fal, és meg se mukkant.

A férje temetése előtt az idős özvegyasszonytól megkérdezi a
temetkezési vállalkozó:
- Hány éves volt a férje, asszonyom?
- 98. Két évvel idősebb nálam.
- Akkor ön most 96?
- Igen. Arra céloz, hogy talán nem is érdemes már hazamennem?