- Doktor úr, mit is mondott? Homár?

- Nem, Mari néni, rák !

- Doktor úr, állandóan azt képzelem, hogy egy macska vagyok.
- És mióta képzeli ezt?

- Már egészen kiscica korom óta.

- Te Gazsi! Láttad már a mai újságot?
- Igen, láttam.
- És mi volt benne?
- Tepertő!

Az utcán sétáltam, amikor egy fickó zsebéből kiesett egy ezres. Felvettem, zsebre raktam, de akkor belém hasított egy gondolat: "Vajon Jézus mit tenne ebben a helyzetben?"
Így hát fogtam a pénzt és borrá változtattam...

- Honnan tudta, hogy mind a két skót teljesen részeg? - kérdezi a bíró a rendőrfelügyelőt.
- Egyszerű uram. Jack ötfontos bankjegyeket szórt szét, McPershon pedig felszedte őket, és visszaadta neki.

A nyomozó kérdi a csinos titkárnőt:
- Hölgyem, nincs valami ötlete, hogy miért ugrott ki a főnöke az ablakon?
- Sajnos nincs. Pedig olyan kedves ember volt. A múlt hónapban vett nekem egy igazi szőrmebundát, ma pedig egy igazi gyémántgyűrűt! Aztán azt mondta, szeretne velem lefeküdni, és megkérdezte, hogy mit kérek cserébe.
- És mit mondott neki?
- Azt, hogy az irodában mindenki 100 dollárt szokott adni...

- Elnézést hölgyem, a férje ugye bokszoló !?
Csak azért gondolom, mert olyan lapos az orra?
- Egy francot! Ablaktisztító a sztriptíz-iskolában!

A légy sétál a fiával egy kopasz fickó fején és így szól hozzá:
- Látod fiam, amikor én még olyan kicsi voltam mint te, akkor itt még csak egy keskeny gyalogút volt...

Van a kórházban egy idősebb orvos, aki állandóan disznó vicceket mesél a nővéreknek. Egy idő után megunják és elhatározzák, ha legközelebb belekezd, felállnak és egy emberként kivonulnak.
- Képzeljék! - kezdi legközelebb az orvos. - Éppen most hoztak a kórházba egy csomó négert, mint tudják, a négerek arról közismertek, hogy kifejezetten nagy a szerszámuk...
A doki nem bírta végigmondani, mert a nővérek kivonultak. Az orvos utánuk kiált:
- Nem kell úgy sietni hölgyeim, még meg sem mondtam, hogy melyik kórterembe fektetik őket.

Választottját vitte bemutatni családjának a leányzó. A vacsoránál az apa beszédbe elegyedett a fiúval:
- No és, mik a terveid a lányommal kapcsolatban?
- Szeretném majd feleségül venni.
- Van már munkád, amiből el tudod majd tartani?
- Most még a tanulmányaimra kell koncentrálnom, de hiszek abban, hogy Isten megsegít.
- Van házad, ahol ellakhattok?
- Most még nincs, de hiszek abban, hogy Isten majd segít rajtunk.
És ez így ment egész vacsora alatt. Vacsora után, amikor egyedül maradt a két szülő, az asszony megkérdezte férjét:
- Na, hogy tetszett a fiú?
- Az igazat megvallva van ami tetszik benne, és van ami nem. Nem tetszik az, hogy nincs munkája, nincsenek tervei.Az viszont tetszik, hogy azt hiszi, én vagyok az Isten.