A komámhoz mentünk disznót vágni, a disznót kitessékeltük az ólból, aztán ahogy lefogtuk, elkezdett iszonyatosan visítani.
- No elég, engedjük el.
Megint megfogtuk, a disznót visít.
- Elég, engedjük el!
Harmadjára már megkérdeztem:
- Miért ez a cirkusz, szúrjuk már le végre!
- Csak nyugi, a szomszédomat megüti a guta az irigységtől, mert azt hiszi, hogy hármat vágunk.

651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.

662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.

668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.

A versenyló a futam után be megy a kocsmába.
Odaszól a csaposnak: - Kérek egy vödör DAB sört!Megissza, majd kér még egy vödörrel. Miután végzett vele, így szól : - Megéheztem, most kérek egy adag szénát!Mire a csapos rémülten: - Abrak a dabra?!

– Képzeld a kutyánk tegnap éjszaka beszabadult a kamrába. A falánk dög mindent felzabált: az összes szalámit, a kolbászt, még a szalonnát is.
– És nem hagyott semmit?
– De, a kutyaeledelt!

"Fiatal fekete nőstény férfi társaságot keres, származás nem számít. Csinosnak mondott lány vagyok, aki szeret játszani. Szeretem a hosszú erdei sétákat, szívesen utaznék a terepjáródban, elvihetsz vadászni, kempingezni, horgászni. Gyertyafényes vacsorákon a tenyeredből ennék. Simogass sokat és bánj velem szeretettel. Amikor hazaérsz, az ajtód előtt várlak, csak azt viselem, amit a természet adott. Hívd az 455-555-öt és kérd Daisyt."
Ezután 15 ezer férfi találta magát abban a helyzetben, hogy az Atlantai Állatvédőkkel beszél telefonon egy 8 hetes labradorról.

Két macska ül a háztetőn.
Megszólal az egyik:
- Te mit kérsz karácsonyra?
Mire a másik:
- Jó sok kismacskát.
Megszólal a másik:
- És te?
- Én is sok kis macskát.
Megszólal hátul a kandúr:

- Hahó, megjött a Mikulás!

- Anyuci, az a ló beteg.
- Hogy-hogy beteg, kisfiam?
- Hát nézd, kilóg a bele.
- Jajj, dehogy beteg az kisfiam. Bár apád lenne ilyen egészséges...

Arisztid elmegy Afrikába oroszlánvadászatra, és egy szép oroszlántrófeával tér haza. Itthon Tasziló barátja faggatja, hogy mesélje el, miként zajlott az oroszlán leterítése.
- Az úgy volt- mondja Arisztid -, hogy megpillantottam az oroszlánt, jött felém...
Én futásnak eredtem, az oroszlán utánam! Már csak 10 lépés volt, már csak 5 lépés volt köztünk a távolság, és mit ad Isten? Elcsúszott az oroszlán!
- Rémesen izgalmas lehetett!Én biztos összecsináltam volna magam!
- Naná! Hát mit gondolsz, min csúszott el az oroszlán?

- Apu! Megnyomhatom azt a piros gombot?
- Hát persze kisfiam.
- Jaj apu ez megharapott!
- Hát kisfiam a nyulak már csak ilyenek...

A delfin olyan okos állat, hogy fogságban 2 nap alatt betanítja az embert, hogy álljon a medence szélére és dobáljon neki halat!