A nyuszika, és a medve sétálnak az erdőben. Egyszer csak előbukkan egy jó tündér.
- Teljesítem három kívánságotokat, mert ma jó kedvem van.
- Nyuszika, én kívánok kettőt, mert én vagyok a nagyobb és az erősebb.
- De miért? Ez nem ér!
- Nyuszika... - förmed rá a medve a nyúlra.
- Jól van, jól van, akkor kívánj te kettőt... De ez akkor sem igazságos!
- Tehát jó tündér, kívánok 10 gyönyörűséges medvelányt!
Mind a tíz gyönyörűséges medvelány ott terem a medve előtt.
- Még kérek tíz gyönyörűséges medvelányt!
Ez a kívánsága is teljesül a medvének.
- Na nyuszi, te mit kívánsz?
- A medve legyen buzi!

A tanító néni a 3 kismalac történetét meséli a gyerekeknek.
- Az első kismalac bekopogott egy emberhez, hogy téglát kérjen tőle. Mit gondoltok, mit mondott erre az ember?
- Én tudom, tanító néni! - jelentkezik Balázska.
- Na, mit mondott?
- Vazze, egy beszélő malac!

Az állatkertben egy akolba kerülnek a bölények és a zebrák. Napokig csak kerülgetik egymást, mígnem az egyik nap így szól egy bölényfiú egy zebrakancához:
- Te honnan jöttél? - Afrikából. - És mit csináltál ott? - Jártam a szavannákat, és én voltam a legjobb futó.
A zebrának tetszik a bölény társasága, ezért visszakérdez: - És te honnan való vagy? - Amerikából származom. - És mit tudsz!
- Vesd le a pizsamádat majd megmutatom! - vigyorog a bölény.

Szerelmi csalódás érte a hangyát... Elhatározza, hogy öngyilkos lesz, ezért kiugrik a tizedik emeletről.
Zuhanás közben számol:
– Kilenc…nyolc…hét…hat…öt, a fene egye meg, már megint feltámadt a szél!

A lányka vezeti a kecskét az úton.
Meglátja a pap, s megkérdezi tőle:
- Mondd csak lányom, hová viszed azt a kecskét?
- Viszem a bakhoz hágatni...
A tiszteletes úr megbotránkozik.
- Ejnye lányom, hát nincs neked bátyád?
- Van, tiszteletes úr, de ő nem nagyon hág kecskét.

651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.

662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.

668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.

Még kisebb koromban volt egy kutyánk, Egyiptomnak hívtuk.
Minden szobában hagyott egy piramist...

Nyuszika és a pocok sétál az erdőben. Egyszer csak egy olyan részhez érnek, ahol le van taposva a fű, és a nyuszika elkezd sírni.
- Mi a baj? Miért sírsz?
- Mert itt erőszakolt meg először a medve.
Mennek tovább, és még egy olyan részhez érnek. A nyuszika megint elkezd sírni. Megkérdezi a pocok:
- Már megint miért sírsz?
- Itt erőszakolt meg másodszor a medve.
Végül egy olyan helyhez érnek, ahol ki van tépkedve a fű, a bokrok, a fák ki vannak csavarva. A nyuszika rettentően röhögni kezd. Mire a pocok:
- Most meg miért nevetsz?

- Itt mondtam meg a medvének, hogy AIDS-es vagyok!

Hogyha mindenféle maradékot keverek össze az eb számára, akkor azt mondják én kutyulok. Ez alapján ha én ugyanezt a műveletet egy macska miatt csinálom, akkor én ciculok?

A három denevértestvér elindul külön- külön vacsorázni. Megbeszélik, hogy egy kis idő múlva újra itt találkoznak. Visszatéréskor mindegyik érdeklődik, hogy mit evett a másik. A nagyobbik tehénhúst, a középső szarvashúst. Az első kettő elcsodálkozva kérdi a kisebb testvérkéjüket:
- Veled, mi történt, te nem ettél?
A kisebbik megszólal:

- Látjátok ti azt a falat, mert én nem láttam!