Süsü, a sárkány éppen egy fa alatt áll, amikor arra jönnek néhányan:
- Süsü, te mit csinálsz itt?
- Vadkörtézek...
- De hát, ez egy almafa!
- Hoztam magammal körtét.

A kis elefánt kimegy a nudista strandra. Napozik, közben nézelődik, majd megszólítja az egyik mellette levő pasit:
- Ne haragudjon uram, hogy megkérdem, de mondja kapnak ezen maguk rendesen levegőt?

Két kutya sétálgat az utcán. Hirtelen megszólal az egyik:
- Te, ez nem a Vágó István háza?
- De.
- Megjelöljük?

- Hogy találod meg a botsáskát a fán?
- Azt az ágat keresd, amelyik pislog!

Az oroszlán békésen sétál az erdőben. Egyszer csak szembe jön vele a nyuszika. Az oroszlán eléurgik és így szól:
- Ki a legerősebb az erdőben?
- Hát te! - válaszolja megszeppenve a nyuszika.
Az oroszlán kihúzza magát és elégedetten megy tovább. Pár perc múlva szembe jön vele az őzike.
- Ki a legerősebb állat az erdőben?
- Természetesen te! - válaszolja az őzike halálsápadtan.
Az oroszlán örül, hogy mindenki fél tőle. Félóra múlva találkozik az elefánttal.
- Ki a legerősebb állat az erdőben?
Az elefánt szó nélkül megragadja az oroszlánt, és egy fához csapja. Az oroszlán nyögve tápászkodik fel, miközben így szól:
- Nem kell bunkónak lenni, csak mert nem tudod a választ...

A buta medve megy az erdőben, mikor megállítja a nyuszika.
- Szervusz medve, keresett a Feri! - mondja.
- Milyen Feri? - kérdi a medve.
- Aki a seggét az orrodra veri. - válaszol a nyuszika és elrohan.
Ez így megy hétről hétre, mikor a medve már nagyon szégyenli a mamlaszságát, és a rókához megy tanácsért.
- Kutyaharapást a szőrével! -mondja a róka - Ha legközelebb találkozol a nyuszikával mondd azt neki, hogy keresete az Erik. Ha rákérdezne, hogy ki az az Erik, akkor válaszold azt, hogy akinek a seggét az orrodra verik.
A medve nagyon megörül, és alig várja, hogy találkozzon a nyuszikával.
Mikor ez végre megtörténik, így szól hozzá:
- Te nyúl keresett az Erik.
- Tudom - válaszolja a nyuszika - mondta a Feri.
- Milyen Feri?

651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.

662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.

668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.

Találkozik a kismalac a bátor pulykával.
- Szia, te pulyka! Te tényleg nem félsz a hentestől?
- Tényleg nem.
- Megengeded, hogy veled tartsak? Itt van a közelben a vágóhíd, és én nagyon félek.
- Gyere csak.
- Te pulyka, már érzem, hogy itt a hentes a közelben.
Biztos nem félsz?
- Nem félek.
- Már látom is, ott a bárd a kezében! Hogy-hogy téged nem bánt?
- Tudod, néhanapján viszek neki egy malacot.

- Miért olyan nagyok a gorilla orrlyukai?

- Mert vastagok az ujjai!

A férfi orvoshoz megy, mert gond van a nemi életével. Az orvos viagrát ír ki a betegnek, de csak a felét kell bevenni.
Otthon a férfi előveszi a vágódeszkát, és késsel kétfelé vágja a viagrát.
Az egyik fele elrepül, egészen a papagáj ketrecébe, az meg egyből bekapja. A férfi azonnal felhívja az állatorvost, és elmeséli neki, mi történt.
Az állatorvos szerint, a papagájt hűvös, sötét helyre kell helyezni, mert különben elpusztul.
A férfi fogja a papagájt, és beleteszi a fagyasztóba.Véletlenül megfeledkezik róla, és 1 óra után rohan a fagyasztóhoz, hogy megnézze mi lett vele.
A papagáj teljesen le van izzadva, és lihegve így szól:
- Hú bakker, egy fél órát tartott, amíg széthúztam a csirke lábait!