Csőtörés van egy orvos villájában. A doki telefonon hívja az ismerős csőszerelőt.
- Azonnal ugorj kocsiba, csőtörés van nálunk, a pincében már minden úszik!
- Nem mehetek, tudod hogy ünnepelünk. Itt vannak a gyerekek, az egész rokonság, hívjál valaki mást.
- Bezzeg mikor beteg valaki a családodból, mindig engem hívsz, és én mindig szó nélkül indulok.
- Igazad van, már jövök is.
A csőszerelő megérkezik, kinyitja a pincébe vezető ajtót. A harmadik lépcsőfokról bedob a vízbe két aszpirint és így szól:
- Ha hétfőig nem apad le, hívjál újra!

Fiatal pár ücsörög a Balaton partján.
Megszólal a srác:
- Ó, csak lennék egy kicsit bátrabb!
- Miért, akkor letepernél és megerőszakolnál? - kérdi a lány.
- Á, nem. A tilalom ellenére is mernék horgászni.

1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10. Van mellük!

- Kisfiam, mit mondott este apád, amikor leesett a lépcsőn?
- A csúnya szavakat kihagyjam, anya?
- Természetesen.
- Semmit.

- Apukám azt üzeni maguknak, hogy kicserélték az ingét. Ha rögtön nem kártalanítanak bennünket, lejön és szétveri a berendezést!
- És hányas inget visel apukád?
- 35-öst.
- Akkor menj haza és mondd meg neki, hogy várjuk.

- Haver, mi a véleményed a számítógépekről?
- Annyit tudok róluk, hogy mindent nullák és egyesek formájában ábrázolnak. Fogalmam sincs, hogy lesznek ebből meztelen nők, de az Isten áldja meg érte a programozókat!

Egy porszívóügynök betolakodik egy házba, és a háziasszony minden tiltakozása ellenére nagy rakás száraz lócitromot szór a szoba közepére.
A nő felháborodik:
- Mit képzel?
- Asszonyom, ígérem, amit ez a csodálatos porszívó nem szed fel, azt én magam fogom megenni!
- Akkor teszek rá magának egy kis tejszínhabot, mert nincs áram a házban.

Egy nő meglátott egy gyönyörű nyakláncot az egyik ékszerbolt kirakatában. Bement és megkérdezte az eladótól: "Elnézést uram, félre tudná tenni nekem ezt a nyakláncot addig, amíg a férjem elkövet valami megbocsáthatatlan dolgot ellenem?"

A mennyország kapuja előtt száz asszony várakozik bebocsátásra. Kilép a kapun Szent Péter, és így szól:
- Azok akik megcsalták életükben a férjüket nem jöhetnek be! Távozzanak!
Kilencvenkilenc asszony megfordul és elmegy. Csak egy marad a kapu előtt. Szent Péter utánuk kiált:
- Hé! Vigyétek magatokkal ezt a süketet is!

A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs Smith idegesen várja a jelentkezőt. Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem…
- Ó, tudom miért jött. Már nagyon vártam – mondja Mrs Smith.
- Tényleg? – lepődik meg a fotós. – Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet…
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Úristen, az nagyon sok… – sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom… – motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
- Úristen! – kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendőjét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? – kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen – mondja a fotós. – Az anyjuk nagyon hisztis volt. több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm… felszerelését? – hajol előre Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.
- Állványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?… A fenébe, hát nem elájult?