Egy idős úr nyit be a belvárosi üzlet ajtaján.
- Kérem szépen, az ajtón azt olvasom, hogy "Vétel és eladás". Tulajdonképpen mit tetszenek vásárolni?
- Mindenféle felesleges, ócska, semmire sem jó vacakot...
- És mit tetszenek eladni?
- Csupa értékes, antik holmit!

Bemegy egy férfi az étterembe, és azt mondja a pincérnőnek:
- Szeretnék enni valami különlegeset. Ajánljon valami helyi specialitást!
- Van egy különleges ételünk uram: roston sült kakasnyelv, nagyon finom.
- Micsoda? Csak nem gondolja, hogy megeszek bármit is, ami egy madár szájából származik?! Fúj, gusztustalan.
- Bocsánat, nem tudtam. Hozhatok esetleg, akkor valami mást?
- Nos, igen. Kérek egy adag rántottát!

A dohányosok korábban halnak, később kagylónak öltöztek a jelmezbálon.

Sorozás folyik...
- Van valami baja?
- A szemem...
- Jó - mondja a katonaorvos. - Akkor hangosan és érthetően olvassa fel, mi van ott a táblán.
- Milyen táblán?! Semmiféle táblát nem látok!
- Nagyon jó! Nincs is ott tábla. Alkalmas!

Egy ember egy órája vajúdik a WC-ben, de hiába, még semmi eredmény.
Közben hallja, hogy a szomszéd retyóba valaki benyit, majd a szokásos bemelegítő zajokat követően ssssss, aztán csobbb.
Emberünk nyögve, kínlódva, vigaszt remélve átszól:
- Jaj, de irigylem magát.
Válasz is érkezik:
- Ne irigyeljen: az első a nadrágomba ment, a második a mobilom volt.

A hálószobában a férfi a tükör előtt forgolódva csodálja saját izmos testét, majd odaszól a kedvesének:
- Látod édesem ezt a 90 kg dinamitot?
Mire a párja:
- Látom kicsim, de mit érek vele, ha a gyújtózsinór csak 5 cm.

Az angol, a francia és a magyar beszélgetnek róla, hogy kinek a nyelvében bonyolultabb kiejteni a szavakat. Kezdi az angol:

- Nálunk baromi nehéz a kiejtés, például az asztalt úgy kell írni, hogy "table" és úgy ejtik, hogy "téböl".

- Az semmi - mondja a francia - nálunk úgy kell írni, hogy "bonjour" és úgy ejtik, hogy "bonzsúr".

- Ugyan - mondja a magyar - az igazi nehéz kiejtés nálunk van. Úgy írják, hogy "mit tetszik mondani?" és úgy ejtik, hogy "He?".

Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve a válaszra.
Egy kis faluban zajló perben az ügyész behívta első tanúját, egy
idős nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tőle:
- Takács néni, ismer engem?
Mire a hölgy:
- Persze hogy ismerlek. Gyerekkorod óta ismerlek, és mondhatom, kiábrándultam belőled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az embereket, rágalmazod őket a hátuk mögött.
Nagy embernek hiszed magad, miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprőnek. Igen, persze hogy ismerlek. Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön vagy nyeljen. Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és megkérdezte:
- Takács néni, ismeri a védőügyvédet?
- Hát persze. A védőügyvédet is gyerekkora óta ismerem. Gyenge jellem, italos természetű, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni és mint ügyvéd egyike a legrosszabbaknak az országban.
Hogy el ne felejtsem, ő is csalja a feleségét méghozzá három nővel, az egyik a maga felesége, ügyész úr... Igen, ismerem.
A védőügyvéd sokkot kapott.
Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az ügyvédet, és nagyon halkan így szólt hozzájuk:
- Ha bármelyikük megkérdezi a hölgytől, hogy ismer-e engem, esküszöm, hogy börtönben fog megrohadni.

- Apa, vigyél el ma délután a cirkuszba!
- Kisfiam, ne haragudj, de erre nekem most nincs időm...
- De apa, azt írják, hogy egy meztelen nő lovagol egy tigrisen!
- Na jó, úgyis rég láttam már tigrist...

Egy öregedő özvegyember két év udvarlás után megkérte egy özvegyasszony kezét. A nő igent mondott.
Másnap reggel felébredt az öreg, és nem tudott visszaemlékezni, vajon a nő igent, vagy nemet mondott. Egy óra hezitálás után felhívta.
- Tegnap megkértem a kezed. Mit válaszoltál?
- Ja, de örülök, hogy hívtál! Emlékeztem, hogy tegnap igent mondtam valakinek, de nem emlékeztem, kinek.