Mórickáék május elsejéről tanulnak az iskolában. A tanárnéni megkérdezi a gyerekeket, hogy tudják-e, minek az ünnepe volt a rendszerváltás előtt május 1.
- A munkásosztályé - mondja Pistike.
- A szocializmus győzelméé - mondja
Jancsika.
Móricka is jelentkezik:
- Május elseje a kikelet és a hazaszeretet ünnepe volt.
- Nagyon jó, Móricka! - mondja a tanárnő
- És el is tudod mondani, hogy miért?
- Persze,mindenkinek "kikelet" mennie a térre ünnepelni, pedig mindenki "hazaszeretet" volna menni!

Tanárnő az órán felteszi a kérdést:
- Mi az ? Zöld és ugrál?
- Pistike jelentkezik.
- Igen Pistike mondd!
- Béka!
- Helyes, de lehetne szöcske is.
- Következő: Barna és 4 lába van? Mondd Pistike!
- Õzike!
- Helyes de lehetne szarvas is. - így a tanárnő.
- Tanárnő! Lehetne nekem is egy kérdésem? -kérdi Pistike.
- Persze, hallgatlak - mondja a tanárnő.
- Mi az: amikor tanárnő szájába veszi nagy és kemény, mikor kiveszi kicsi és puha?
Válasz helyett DURR egy pofont nyom le a tanárnő Pistikének.
Erre Pistike vigyorogva.
- Helyes, de lehetne rágógumi is!

Pistike nagyon nézi a tanárnőt az iskolában.
A tanárnőnek egy idő után feltűnik a dolog, majd megkérdezi:

- Pistike, miért bámulsz engem ennyire?

- Csak azt nézem, hogy milyen jó melle van a tanárnőnek!

- Ejnye Pistike, mindjárt kapsz egyet a szádra!

- Jó, a másikat meg tessék a kezembe adni!

Pistike dobol a padon óra alatt.
- Miért dobolsz Pistike?
- Elijesztem az oroszlánokat.
- De hisz itt nincs oroszlán.
- Na, látja! Ugye milyen jó módszer?

- Rosszindulatú volt a betegséged? - Kérdezi Mórickát az egyik osztálytársa...
- De még mennyire! Éppen a szünetben voltam beteg...

Móricka lefekvés után egy óvatlan pillanatban átlopakodik az anyja hálószobája ajtajába, hátha bekönyörögheti magát éjszakára.
Látja, hogy az anyja a hálóinge alatt a melleit és a lába közét simogatja és kéjes hangon suttogja:
- Férfit akarok, férfit akarok...

Másnap a szokásos éjjeli gyerekszobai ellenőrzés során az anyuka azt látja, hogy gyermeke alvás helyett a gatyájában kotorászva ismételgeti:
- Biciklit akarok, biciklit akarok...

Móricka, megnéznéd mennyi mustár van még a tubusban? – kérdezi a vacsorát készítő mama.

Néhány perc múlva jön a válasz:

– A konyhaajtótól a fürdőkádig ér.

Az iskolában a tanítónő a gyerekeket a Nemzeti dalból felelteti, rajzos felelet formájában:
Első Zolika.
Zolika kimegy a táblához, és felrajzol egy patakot, egy hidat, és a patakban mosakodó embereket.
Ezt írja alá: "Mit ránk kentek a századok, lemossuk a gyalázatot!"
- Rendben van Zolika, ötös.
A második Ádámka.
Ő is kimegy, és felrajzol pár dombot, és sírt.
Ezt írja alá:
"Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak."
- Rendben, ötös.
Kimegy Móriczka is, és felrajzolja Rákosi elvtárs képét.
A tanárnő döbbent hangon kérdezi:
- Na, de Móriczka, mit keres Rákosi elvtárs a táblán?
- Ő a sehonnai bitang ember!

- Ugyebár a képen jól látszik, hogy a New York-i Szabadságszobor egyik kezében könyvet tart, a másikban egy fáklyát.
Ki tudja megmondani gyerekek, mit jelképez a fáklya? Tessék, Pistike!
- Azt, hogy sötétben nem lehet olvasni.

- Móricka, miért van össze-vissza vágva az arcod?
- Tetszik tudni, vendégségben voltunk.
- És? Megvertek?
- Nem, késsel, villával kellett enni.