- Pistike, mondd meg nekem, mi történt 1802-ben?
- Akkor született Kossuth Lajos.
- Nagyon jó. És 1805-ben?
- Akkor lett hároméves.

Az öt éves Mórickát tanítják a köszöntőre nagypapa születésnapjára, amely így szól:
- Rövid a versem, mint a nyuszi farka, éljen soká a nagypapa!
A nagy napon Móricka egy kicsit összekeverte a szavakat:
- Rövid a versem, mint a nagypapa farka, éljen soká a nyúl!

Móricka anyja várja, hogy Móricka hazaérjen a suliból.
- Na, fiam! Mutasd a bizonyítványodat!
- Nincs nálam.
- Hogyhogy?
- Pistikének kölcsön adtam.
- Minek neki?
- Ijesztgetni a szüleit.

Pistike meséli otthon:
- Anya, ma a buszon találkoztam István királlyal.
- Hát az meg hogy lehet?
- Ültem a buszon és erre megszólalt egy férfi: Szevasz István, 1000 éve nem láttalak.

Mórickát fülön csípi az anyja:
- Mit hallok kisfiam, hogy csúnya szavakra tanítod a papagájt?
- Dehogy mama, pont fordítva, én csak azokat a szavakat ismétlem előtte, amiket nem szabad kimondania!

Biológia órán, a tanító néni kérdezi:
- Ki tudja, hány csúcsa van a tüdőnek?
Pistike:
- Tanár néni, kettő.
- Igen, de honnan tudod?
- Láttam, amikor a nővérem mosakodott.

Móricka nézegeti a vasútállomáson a vonatokat:
- Apu, a mozdonynak miért nincs kismozdonya?
- Azért, mert rézből van a fütyülője!

- Pistike! Ne adj babot a macskának, mert felfúvódik!
- Nem baj anyu, a kutyának úgy sincs most labdája!

Pistike az út szélén áll, és keservesen zokog.
- Miért sírsz, kisfiam? - kérdezi egy néni.
- Azért, mert az anyukám azt mondta, csak akkor mehetek át az úton, ha minden autó elment, de még eddig egy sem jött!

- Móricka, tudsz nekem mondani olyan élőlényt, ami tavasszal ébred föl téli álmából?
- Igen. A fagylaltos!