Az négyéves Pistike anyukája bemegy a gyerekszobába, és látja, hogy a kisfia ül a szőnyegen és sírdogál.
- Mi baj, drágám? – kérdezi tőle.
- Most jöttem rá, hogy hogy kell bekötni a cipőfűzőmet.
- Hát ez igazán jó hír! Miért kell ezért pityeregni?
- Mert ezután egész életemben nekem kell majd csinálnom!

Pistike osztályfőnöke beírja az ellenőrzőjébe:
"A gyerek büdös! Fürdetni kellene!"
Pistike apukája visszaírja:

"Ne szagolgassa! Tanítsa!"

Irodalom órán:

- Pistike, ki a kedvenc íród?
- A papám. Mindig ő írja az igazolásokat, amikor nem jövök iskolába.

- Móricka! Mondd, mi lesz belőled, ha ennyit hazudozol?
- Politikus!

- Anyu, anyu, felborítottam a létrát!
- Jaj lesz neked, ha apád megtudja!
- Már tudja, ott lóg a csilláron.

Nyelvtanórán a gyerekek a mondatokról tanulnak.
- Gyerekek, mondjatok egy tagadó mondatot!
Pistike jelentkezik:
- A Szabó ellopta a tízóraimat.
- De Pistike, ez egy állítás.
- Igen, de a Szabó tagadja.

- Pistike, ne menj folyton a diszkóba, mert elromlik a hallásod.
- Köszi mama, már ebédeltem.

Móricka anyja várja, hogy Móricka hazaérjen a suliból.
- Na, fiam! Mutasd a bizonyítványodat!
- Nincs nálam.
- Hogyhogy?
- Pistikének kölcsön adtam.
- Minek neki?
- Ijesztgetni a szüleit.

- Miért sírsz Móricka?
- Mert a papám ráütött a kezére a kalapáccsal.
- De hát azért nem neked kéne sírnod!
- Tudom, először én is röhögtem.

Az öt éves Mórickát tanítják a köszöntőre nagypapa születésnapjára, amely így szól:
- Rövid a versem, mint a nyuszi farka, éljen soká a nagypapa!
A nagy napon Móricka egy kicsit összekeverte a szavakat:
- Rövid a versem, mint a nagypapa farka, éljen soká a nyúl!