Cseng a telefon a kórház belgyógyászatán az ügyeletes nővér veszi fel.
- Jó napot kívánok. Kovács Gézáné a 2-es szobában fekszik. Öt napja ment be szívpanaszokkal. A hogyléte felől szeretnék érdeklődni.
- Igen, most néztem éppen a kórlapját. Az EKG-ja kifogástalan, a vérképe is problémamentes, kisebb szívidegessége lehetett, a hét végén hazamehet. Ön hozzátartozója?
- Nem, nem vagyok hozzátartozója. Én vagyok Kovács Gézáné. De ebben a rohadt kórházban senki nem mond nekem semmit.

A páciens bemegy a szemorvoshoz:
- Doktor úr, romlik a látásom, messzire nem jól látok.
- Jöjjön ide az ablakhoz és nézzen ki! - mondja neki a doki. - Mondja el, hogy mit lát?
- A napot.
- Akkor árulja el, hogy attól messzebb hová akar nézni?

Józsi bácsi ittasan támolyog be a körzeti orvoshoz. A doki a fejét csóválja:
- Ejnye, Józsi bátyám, azt ígérte, hogy januártól más ember lesz magából!
- Lett is, de sajnos ez is iszik.

Molnár hazajön az orvostól. A felesége megkérdi tőle:
— Na, mit mondott a doki?
— 10.000 forint!
— És? Megállapított valamit?
— Azt, hogy csak 7000 forintom van.
— De felírt valamit?
— Azt, hogy még háromezerrel tartozom majd neki...

- Gratulálok a bátorságához, uram! Az operációt igazán hősiesen tűrte. De árulja el, miért viselkedett előtte olyan nyugtalanul? Dulakodott a nővérekkel, káromkodott, ordibált.
- Ne csodálkozzon rajta doktor úr, hiszen én csak az ablakot jöttem megtisztítani.

- Doktor úr, olyan nagynak találom az orromat. Tudna nekem egy kisebbet csinálni?
- Persze, ebből akár hármat is!

Két sebész beszélget a konferencia szünetében:
- Nálunk olyan magas fokon áll a sebészi tudomány, hogy amikor édesanyám megvakult, egy hal szemét ültettük be a szeme helyett, és azóta tökéletesen lát! - dicsekszik a szovjet.
- Egy hal szemét?! És lát?
- Természetesen!
- Nálunk meg volt egy érdekes eset - mondja erre a magyar - egy asztalos ujjait levágta a szalagfűrész. Volt a közelben egy tehén, levágtuk a tőgyét, és a csecseit varrtuk az ujjak helyébe. Azóta nem csak hogy tökéletesen tudja használni a kezét, de ha elég füvet eszik, napi 5-6 liter tejet is le lehet róla fejni!
- Aha! És ki látta ezt?
- Az a halszemű anyád!

A fogorvos mondja a betegnek:
- Uram, sajnos ki kell húznom ezt a fogat. Adok egy injekciót, és semmit sem fog érezni belőle.
- Azt már nem - kiált fel a páciens. - Irtózom az injekciós tűtől!
- Akkor elaltatjuk, és mire felébred, már nyoma sincs az egésznek.
- Az lehetetlen! - mondja ismét a beteg. - Az altatástól napokig kába vagyok, azt szintén nem szeretném.
- Akkor viszont adunk magának egy adag Viagrát! - próbálkozik tovább az orvos.
- És attól nem fogok érezni semmit?
- De igen, viszont legalább lesz mibe kapaszkodnia, amikor kirántom a fogát!

Régóta ismeri ezt a pszichiátert?
- Igen.
- Maga is mániákus depresszióval jár hozzá?
- Nem, én villamossal.

Elmegy a törpe az urológushoz, mert fájnak a heréi.
- Vetkőzzön le és álljon a vizsgáló asztalra. - mondja az orvos. Aláteszi az ujját a jobb heréjének, és mondja: "köhögjön", majd csak annyit mormol, hogy "ühüm". Aláteszi az ujját a bal herének is és kéri, hogy köhögjön megint, majd megint hümmög.
Ekkor kivesz az orvos egy nagy ollót a műszeres szekrényből és nyissz-nyissz a jobb oldalon, a törpe ájuldozik a félelemtől, majd az orvos újból nyissz-nyissz a baloldalon, majd leemeli a törpét az asztalról, és mondja hogy sétáljon fel-alá a szobába, hogy fájnak-e még a heréi. A törpe csodálkozva veszi észre, hogy minden a legnagyobb rendben van, nem érez tovább semmi fájdalmat.
- Doktor úr, ez csodával határos, nem is éreztem semmi fájdalmat, mikor ott vagdosott a lábaim között, de mit csinált tulajdonképpen?
- Levágtam pár centit a gumicsizmája tetejéből. - válaszol az orvos.