Egyszer régen, egy japán császár rendeletet adott ki: keressék meg neki a világ legügyesebb szamuráját, hogy őt állítsa a serege élére.
Egy év után hárman jelentkeztek: egy japán, egy kínai és egy zsidó jelölt.
Eljött a nap, hogy bemutassák tudásukat. A japán szamuráj kinyitott egy kis dobozt, ebből felröppent egy légy. A szamuráj kirántotta a kardját, és sutty! - a légy pontosan kettévágva hullott le.
- Hihetetlen képesség!
Lássuk, mit tud a következő!
A kínai magabiztosan előlépett, szintén kieresztett egy kis legyet, és a kardjával sitty-sutty - röptében négyfelé vágta!
- Elképesztő! Kíváncsi vagyok, ezt még tudja-e fokozni az utolsó jelölt.
A zsidó is felreptetett egy legyet, elő a kardját, sitty-sutty-sityi-sutyi... a légy még mindig ott röpködött.
- Na mi az? Nem tudod megölni? - kérdezte gúnyolódva a császár.
- Ugyan már! Megölni? Az túl könnyű lett volna! Viszont sikerült reptében körülmetélni!

Grün bevallja a rabbinak, hogy nagy butaságot csinált: kölcsönadott valakinek 10.000 forintot, de nem csináltak róla papírt. Hogy lehetne ezen utólag segíteni? A bölcs rabbi azonnal mondja a megoldást:
- Írj neki egy levelet, hogy azonnal küldje meg a 20.000 forintodat. Erre ő majd dühösen megírja neked, hogy csak tízezerrel tartozik, s akkor ott lesz a bizonyíték a kezedben!

Történt egyszer, hogy Gazsinak teljesen elfogyott a pénze. Mindenét el kellett, hogy adja, már csak egy színes tévéje maradt. Jön a tél, a rajkóknak meg csak enni kell adni valamit. Gondolja, megkérdezi a feleségét, hogy vajon mitévők legyenek.
- Té ásszony, há mostán mit lehetne csinyáni szerinted?
- Mennyé él á Kohnhuz, aszt kirjí tűle köccsön 100 ezret.
- Dé há uccsé ádd!
- Csák próbád meg!
Gazsi felkerekedik, és elmegy Kohnhoz úrhoz. Bekopog az ajtaján. Kinyílik az ajtó, és ott áll Kohn.
- Szíp éstít álásán. Áz á helyzet, hogy élfogyot á pízünk, már mindenünket éládtunk, csák egy színes tívínk márádt. Kíne 100 ezer pínz hogy á rájkóknák énni tudjunk ádni á tílen.
Gazsi legnagyobb meglepetésére a Kohn azonnal megy oda a széfhez, és már hozza is a pénzt.
De mielőtt átadná, mondja Gazsinak.
- De aztán tudod-e, hogy 200 ezret kell majd megadnod?
Gázsinak nincs mit tennie, nagyon kell a pénz, elfogadja az ajánlatot.
De Kohn folytatja:
- Gazsi, ennyi nem elég. Azt mondtad, hogy van egy színes tévéd. Hozd el biztosíték gyanánt.
Gazsinak nincs választása, hazamegy és elhozza a tévét. De miután letette a tévét Kohn folytatja:
- Nézd, Gazsi, amíg te elvoltál, kicsit gondolkoztam: te alkalmi munkákból élsz. Honnét tudnál előteremteni 200 ezer forintot?
Ezt őszintén szólva elég nehezen tudom elképzelni. De tudod mit? Most itt hagyod a felét, a többit meg majd csak meg tudod majd keresni valahogy és később majd megadod.
Gazsi szóhoz sem tud jutni, Kohn meg becsapja az orra előtt az ajtót.
Gazsi megy haza lógó orral, és így morfondírozik:
- Most sé pízém, sé tívím, és míg ín lógók 100 ezerrel á Kohnnák...

Kohnékhoz este betörnek a fosztogatók. Az egyik betörő elkiáltja magát:
- Itt rablás lesz vagy erőszak!
Az ajtóban hirtelen megjelenik Kohnné. Mire a rabló határozottan kiált egy nagyot:
- Rablás lesz!

Kohn és Grün libakereskedők Oroszországban. Egy szép napon rendelet jelenik meg a libaárusítás betiltásáról. Kohn tovább folytatja az árusítást, le is tartóztatják és 3 évre ítélik.
Szabadulása után hazamegy és látja, hogy Grün háza előtt hosszú sor kígyózik. Az emberek egyenként bemennek és egy libával a hónuk alatt jönnek ki. Kohn este átmegy Grünhöz és kérdezi tőle:
- Mondd csak Grün, szabad már libákat eladni? Megszüntették a rendeletet?
- Dehogy is szüntették meg, a libák eladása még mindig tilos.
- Hát akkor te hogy mersz libákat árusítani?
- De kedves Kohn, én nem árusítok libákat!
- Ne viccelj már, hogyan magyarázod akkor meg, hogy az emberek sorba állnak a házad előtt és egy libával a hónuk alatt jönnek el onnan?
- Félreértetted a helyzetet. Én csak feladtam egy hirdetést az újságban, hogy elvesztettem 50 rubelt és a becsületes megtalálót egy libával jutalmazom!

A koncentrációs táborban Hitler futóversenyt rendez a raboknak.
- Na, zsidók figyeljetek! A verseny szabálya a következő, az elsőt és az utolsót lelőjük, a többieket pedig elengedjük.
A zsidók nagy örömujjongásba kezdenek, amikor megszólal a hangosbemondó:

- Akkor most az első két versenyző álljon a startvonalhoz.

Az öreg zsidó fia odalép az apjához, és így szól neki:
- Jó hírem van apám, jövő héten megházasodom.
Az apja erre így felel:
- Na, ennek örülök, de akkor előtte hozd el a jegyesedet bemutatni nekünk!
Másnap a fiú odaállít az apjához egy fiatalemberrel az oldalán.
- Ő lenne az, Béla.
Az öreg erre csak ennyit mond:
- Béla?! Hát nem egy tipikus zsidó név.

Kohn elmegy a rabbihoz:
- Szomorú vagyok rabbi, van egy szegény asszony, négy apró gyerekkel. 80.000 forintot kéne fizetnie vasárnapig, mert ha nem fizet, akkor tulajdonos kiteszi a lakásból.
- Tudod mit? Gyűjtést rendezek a zsinagógában a megmentésért. De mondd csak Kohn, rokonod neked ez az asszony?
- Nem, dehogyis! Én vagyok a lakás tulajdonosa.

- Állítom, hogy a zsidó a világ legoptimistább népe!
- Miből gondolod barátom?
- Mert már akkor levágnak belőle, amikor még azt se tudják, hogy mekkora lesz...

Az indiánok elfognak egy angolt, egy németet és egy zsidót. Mindhármuktól megkérdezik, hogy hogyan akarnak meghalni, mert a bőrükből úgyis kenut fognak készíteni. Az angol pisztolyt kér, megkapja, lelövi magát. A német fel akarja akasztatni magát, hát felakasztják. A zsidó hosszasan gondolkodik, majd egy villát kér. Megkapja, majd elkezdi magát szúrni a villával, és közben ezt kiabálja:

- Hogy süllyedjen el az a vacak kenutok!