A pap és a rabbi arról beszélgetnek, hogyan kell elosztani a perselyekbe bedobott pénzt.
A pap:
- A fele az Úr házáé, a fele a szegényeké.
A rabbi:
- Én felteszem az egészet egy jó nagy tálcára és feldobom jó magasra, amit az Úr elkap az az övé, ami meg visszaesik az az enyém.

Kohn új kávéházat nyit a városban és a bejárat fölé kiírja, hogy "ZSIDÓKAT NEM SZOLGÁLUNK KI!!!"
Grün mérgesen berohan és nekitámad Kohnnak:
- Nem szégyelled magad, megtagadod a saját népedet???
Erre Kohn közelebb hajol és megkérdezi:

- Te Grün, kostóltad már ezt a kávét?

A kis Grün gyerek hazajön az iskolából. Elmeséli az apjának, a tanító azt mondta, hogy a pénz nem boldogít...
- A tanítódnak igaza van, mert nem a pénz boldogít, hanem a kamat!

Haldoklik az öreg Kohn. Mondja a feleségének:
- Asszony, ha meghalok, minden vagyonomat temesd el velem!
Pár nap múlva a temetés után áll a sírnál Kohnné és a barátnője. Azt kérdezi a barátnő:
- Ugye, nem voltál olyan hülye, hogy minden vagyonát eladtad, vettél egy nagy gyémántot, és betetted abba a kis dobozba az urad mellé?!
- Nézd, én mindig engedelmeskedtem az uramnak. Eladtam minden vagyonát, betettem a számlámra, írtam neki egy csekket, ha beváltja, beváltja, ha nem, nem...

A bölcs rabbitól megkérdezik a tanítványai:
- Mitől édes a kávé? A cukortól vagy a kavarástól?
- Természetesen a kavarástól.
- Akkor miért kell bele a cukor?
- Szamarak! Hogy tudjuk, meddig kell kavarni.

- A Molnár gazda, az egy rossz ember, ha megdöglik a birkája, képes egy százast is elkérni a bőréért.
Bezzeg a Szabó gazda egy ötvenesért is ideadja már a bőrt. Az egy nagyon jó ember! Adja isten, hogy minél több báránya dögöljön meg...