A koncentrációs táborban Hitler futóversenyt rendez a raboknak.
- Na, zsidók figyeljetek! A verseny szabálya a következő, az elsőt és az utolsót lelőjük, a többieket pedig elengedjük.
A zsidók nagy örömujjongásba kezdenek, amikor megszólal a hangosbemondó:

- Akkor most az első két versenyző álljon a startvonalhoz.

A katolikus pap és a rabbi szomszédok. A pap keresztény jó cselekedet gyanánt az egyik nap lemossa a rabbi kocsiját. Másnap reggel látja, hogy a rabbi cserébe az ő autójának a kipufogócsövét fűrészeli.
- Mit csinálsz? - kérdezi ijedten tőle.
- Te megkeresztelted az én autómat, én viszont körülmetélem a tiedet.

- Rabelében - kérdezi Kohnné.
Tud nekem olyan biztos szert ajánlani amitől 100%, hogy nem leszek terhes?
- Persze. Egy pohár forrásvizet kell inni.
- Előtte vagy utána?
- Helyette!

Egy katolikus férfi benősül egy zsidó családba, ezért elhatározza, hogy felveszi a zsidó vallást is.

Fél éven éven keresztül tanulmányozza a könyveket, szokásokat, majd elmegy a rabbihoz.

A rabbi így szól hozzá:
- Fiam, mielőtt elvégeznénk a szertartást, egy vizsgát kell letenned.
Szeretném, ha most megbeszélnénk ennek a költségeit. Az
én tiszteletdíjam 2000 dollár.
- 2000 dollár?! - kiált fel a jelölt - Az nagyon sok. 200 dollárnál többet nem adok érte!

- Gratulálok, átmentél a vizsgán!

- Anya, az iskolában mindenki azzal csúfol, hogy hosszú az orrom!
- Ne foglalkozz vele kisfiam, egyszerűen csak hátrább van az arcod mint a többieknek.

Kohnné meghal. A temetés után Kohn egy ötszázast dug a búcsúztató rabbi zsebébe, aki ezt nagyon kevésnek találja, s kissé bosszúsan mondja:
- Nem akarok erőszakos lenni, Kohn úr, de tudnia kell, hogy minél mélyebb a gyász, annál többet illik adni...
- Komolyan mondja? Akkor adjon vissza négyszázat!

Egymás mellett áll Kohn és Grün boltja. Egy alkalommal Kohn egy csomó szardíniát vásárol Grüntől. Másnap felháborodottan nyit be az üzletbe:
- Te Grün, az összes szardínia romlott volt, egyiket sem lehetett megenni!
- Megenni? - csodálkozik Grün. - Azt hittem, eladni akarod!

Történt egyszer, hogy Gazsinak teljesen elfogyott a pénze. Mindenét el kellett, hogy adja, már csak egy színes tévéje maradt. Jön a tél, a rajkóknak meg csak enni kell adni valamit. Gondolja, megkérdezi a feleségét, hogy vajon mitévők legyenek.
- Té ásszony, há mostán mit lehetne csinyáni szerinted?
- Mennyé él á Kohnhuz, aszt kirjí tűle köccsön 100 ezret.
- Dé há uccsé ádd!
- Csák próbád meg!
Gazsi felkerekedik, és elmegy Kohnhoz úrhoz. Bekopog az ajtaján. Kinyílik az ajtó, és ott áll Kohn.
- Szíp éstít álásán. Áz á helyzet, hogy élfogyot á pízünk, már mindenünket éládtunk, csák egy színes tívínk márádt. Kíne 100 ezer pínz hogy á rájkóknák énni tudjunk ádni á tílen.
Gazsi legnagyobb meglepetésére a Kohn azonnal megy oda a széfhez, és már hozza is a pénzt.
De mielőtt átadná, mondja Gazsinak.
- De aztán tudod-e, hogy 200 ezret kell majd megadnod?
Gázsinak nincs mit tennie, nagyon kell a pénz, elfogadja az ajánlatot.
De Kohn folytatja:
- Gazsi, ennyi nem elég. Azt mondtad, hogy van egy színes tévéd. Hozd el biztosíték gyanánt.
Gazsinak nincs választása, hazamegy és elhozza a tévét. De miután letette a tévét Kohn folytatja:
- Nézd, Gazsi, amíg te elvoltál, kicsit gondolkoztam: te alkalmi munkákból élsz. Honnét tudnál előteremteni 200 ezer forintot?
Ezt őszintén szólva elég nehezen tudom elképzelni. De tudod mit? Most itt hagyod a felét, a többit meg majd csak meg tudod majd keresni valahogy és később majd megadod.
Gazsi szóhoz sem tud jutni, Kohn meg becsapja az orra előtt az ajtót.
Gazsi megy haza lógó orral, és így morfondírozik:
- Most sé pízém, sé tívím, és míg ín lógók 100 ezerrel á Kohnnák...

- Mikor vesztél össze először a feleségeddel? - kérdi Kohntól Grün.
- Amikor minden áron rajta akart lenni az esküvői fényképünkön!

Egy zsidó bemegy egy étterembe:
- Kérek szépen egy adagot abból a halból!
- De uram, az ott egy sonka!
- Kérdeztem én, hogy hívják azt a halat?