Egy latinos külsejű fickó leszólít egy csinos nőt az utcán:
− Asszonyom, bemutathatom önnek a spanyolos szexet?
– Soha nem léptem még félre. – gondolkodik el a nő, – de nagyon kíváncsi vagyok, ezért most az egyszer kipróbálom.
Megtörténik a dolog, de a nő semmi különöset nem talál benne.
− Elnézést uram, mi volt ebben a spanyolos?
− Ja igen… Ollé!

A kőműves, az ács és a villanyszerelő azon vitatkoznak, hogy melyikük munkája volt előbb a földön.
- Mi építettük fel a gízai piramisokat - mondja a kőműves -, tehát először mi léteztünk.
- Dehogy! - tiltakozik fejét rázva az ács. - Mi már jóval korábban elkészítettük Noé bárkáját.
Erre a villanyszerelő kuncogni kezd.
- Mi olyan vicces? - kérdi az ács.
- A teremtés első napján Isten azt mondta: "Legyen világosság!" - magyarázza a villanyszerelő - Addigra mi már lefektettük a kábeleket!

- Anyu, adj egy százast légyszi! - kéri Móricka édesanyját.
- Minek, kicsim?
- A sarkon áll egy bácsi, neki kellene.
- Látod Móricka, ez szép tőled. Biztos koldulásból él a szegény öreg.
- Hát nem éppen. Fagyit árul.

- Ültem a fotelban, néztem a TV-t miközben egy 100-as szöggel piszkáltam a fülem...
Egyszer csak elment a hang!

- Hogy mondják oroszul azt, hogy "Ajándék lónak ne nézd a fogát"?

- Szuvenira nyihaha nyet kukucska protyeza.

A vendég ránéz az abroszra, és felháborodottan mondja:
- Pincér! Ezen az asztalon rajta van az egész étlap.
A pincér nem jön zavarba, hanem megkérdi:
- No, és tetszett már valamit választani róla?

Egy román fickó stoppol az útszélen. Megáll neki az öreg székely a szekérrel.
- Bátyám, messze van Kolozsvár? - kérdezi a román.
- Nincs az olyan messze.
- Felszállhatok?
- Persze, üljön csak fel!
Mennek vagy 3 órát, a román már kezd nagyon ideges lenni:
- Mondja messze van még Kolozsvár?
- Há' most má azé elég messze.

A falu kovácsa talált egy inast. Elkezdte az oktatást:
- Először kiveszem a patkót a kohóból, aztán ráteszem ide, az üllőre. Amikor megrázom a fejem, te ráütsz azzal a kalapáccsal.
Az inas így is tett, azóta ő a falu kovácsa!

Három idős néni üldögél a nyugdíjas otthonban.
Azt mondja az egyik:

- Régen ilyen szép hosszú, vastag uborkákat lehetett kapni a piacon, mutatja a kezével mekkorákat, és sokkal olcsóbb is volt, mint most.
- Igen, - teszi hozzá a másik, - és két ekkora fej hagymát adtak annyi pénzért, amennyiért ma egyet.
Ő is mutatja két kézzel, mekkora hagymák voltak.
A harmadik anyóka csak nézi őket, majd megszólal:

- Nem hallottam jól, hogy mit mondtatok, de erre a férfira én is jól emlékszem.

- Anyuu! Kimehetek cseresznyét szedni?
- Kisfiam, de hát tél van.
- Tudom-tudom, sál, sapka...