Mi volt a rövidlátó turista utolsó kérdése egy romániai erdőben tett túrán?
"Mondja, maga mindig bundában szedi a málnát?"

Egy rab dúdolgat a cellájában. Az őr meghallja és rászól:
- Mit képzel maga, egy börtönben énekel?
- Dobjon ki ha nem tetszik!

Két bogár ül a fán. Miért nem fociznak?
-Mert cserebogarak!

Ma a kedvenc zenémet hallgattam vezetés közben és vadul táncoltam rá, mikor megállított egy rendőr. Azt mondta azért, mert azt hitte, hogy epilepsziás rohamom van éppen.

Grün szemrehányóan mondja barátjának a vendéglőben:
- Te haver! Elegáns helyen étkezel, rákot és homárt rendeltél, francia pezsgőt iszol, s közben panaszkodsz, hogy nem megy a bolt!?
- Igen - feleli a barát -, mert ha jól menne, a feleségemet is elhoztam volna.

Megy az orosz vonat Szibériába. Egyszer csak megáll. Az utasok kérdezősködnek:
- Mi történt?
- Mozdonyt cserélnek.
- Mire?
- Vodkára.
- És akkor hogy fogunk tovább menni?

- Részegen!

A mi gyerekkorunkban az autókban nem volt légzsák, hátsó biztonsági öv.
Egy teherautó platóján utazni különleges élmény volt, most is szívesen emlékszünk rá.
A kiságyaink rikító színű, ólmot tartalmazó festékkel voltak pingálva.
Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.
Védősisak nélkül bringáztunk.
A nagymama kerti kútjából húzott vizet ittuk, ásványvíz
helyett.
Magunk készítette görkorcsolyáink voltak.
A szerencsésebbek, akik lejtős utcákban laktak, az utca elejéről indulva, félúton eszméltek rá, hogy nincs fék a gördeszkán.
Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az utcabeli fákkal, bokrokkal, de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók útjában nem voltunk.
Ha kimentünk játszani, egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre érjünk haza.
Az iskolában nem volt napközi, otthon ebédeltünk.
Nem voltak mobiltelefonjaink, így aztán senki ránk nem talált. Jó volt. Nem?
Rosszalkodtunk, számtalan csínyt követtünk el, hol egy kéz, hol egy láb tört, a fogaink sem voltak biztonságban, és mégsem születtek jegyzőkönyvek a rendőrségen. A felelősség mindig azé volt, akié kellett, hogy legyen.
Házi süteményen éltünk, vajas kenyéren, cukros és nem szaharinos ételt, italt kaptunk, mégsem voltak súlyproblémáink, mert állandó mozgásban voltunk.
Egy Meggy Márká-t négyen ittunk ugyanabból az üvegből és egyikünk sem halt bele.
Nem volt Playstation-ünk, Nintendónk, X box-unk, video játékaink, színes televíziónk 110 csatornával, videó kameránk, dolby surround, mindentudó telefonjaink, számítógépeink,
Internet, de voltak barátaink.
Vágytunk egymás társaságára. Rossz volt egyedül.
Időnként összevesztünk, ha csapatok kellettek a játékhoz, és ha valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszichológushoz vinni az elszenvedett trauma miatt.
Nem voltunk mindannyian jó tanulók. Még az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk.
Nem rohantak velünk egyből pszichológushoz. Senkit sem ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, vagy hiperaktív lett volna.
Ha valaki évet ismételt, olyan volt, mintha kapott volna még egy esélyt.

Azt kérdezik a gyerekeink: Hogyan lehetett így élni?
Hogyan nőttünk azokká, akik vagyunk?
Ennek a generációnak a képviselője vagy?
Ha igen, akkor meséld el ezt a fiataloknak, hogy megtudják milyenek is voltak azok az évek.

Ők majd azt mondják, hogy tök unalmasak voltunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy nem unalmasak voltunk, hanem boldogok.

Mórickának pénzre van szüksége és beszél egyik haverjával, aki azt mondja neki:"Ha hazamész mond azt, hogy tudod a teljes igazságot.!"
Jó, hazamegy Móricka. Mondja az anyjának:
- Tudom a teljes igazságot!
Az anyja ad neki egy ezrest és mondja neki, hogy maradjon csöndbe.
Ugyanezt megteszi az apjával is: Ő is ad neki egy ezrest és mondja hogy maradjon csöndbe.
Másnap mondja a postásnak:
- Tudom a teljes igazságot!
Postás mondja:

- Gyere a keblemre fiam.

Béla bácsi dokinál van...
A doktor úr éppen vizsgálja:
- Béla bácsi, nagyon rossz hírem van! A bal fele nemsokára teljesen le fog bénulni!
Béla bácsi benyúl a nadrágjába és látványos mozdulattal átteszi a répát a jobb oldalra:
- Akkor mentsük, ami menthető!

Egy törzsvendég meséli kedvenc kocsmájában az ivócimboráknak:
- Képzeljétek, tegnap, amíg itt voltam veletek, valaki betört a lakásunkba!
- És, jelentős a kár?
- Igen, szegénynek eltört az állkapcsa, 3 foga kitört és leszakadt a bal heréje.
Az asszony azt hitte, én megyek haza, részegen.