A Petőfi rádiót felhívja a roma:
- Jó nápot kívánok. Kolompár Áládár vágyok. Tegnap a Váci uccábán táláltám egy pénztácát. Volt benne 50 ezer forint, 400 euro, 600 usa dollár és 300 svájci fránk. Volt benne egy személyi igazolvány is, aszongya hogy: Kiss Gábor Richárd, Budapest, Dobó ucca!
Naa, neki küldeném a következő számot...

Az újoncot kérdezik a sorozáson:
- Hova szeretne kerülni, fiam?
- A vezérkarba!
- Maga hülye?
- Miért, az a feltétel?

Egy hídon megy végig egy rendőr, és észrevesz egy férfit, aki a korlátra támaszkodik, és nézi a vizet. Odalép hozzá, és megkérdezi:
- Uram, csak nem akar öngyilkos lenni?
A férfi szomorú mosollyal fordul a rendőr felé, és azt mondja:
- Nem, csak az emlékek bántanak. Szegény feleségem ezen a helyen esett a vízbe, és most eszembe jutottak az együtt töltött szép napok.
- Bocsásson meg, uram, hogy megzavartam - szól részvéttel a rendőr, majd megkérdezi: És mikor történt a szerencsétlenség?
- Kettő perccel ezelőtt.

A tanár úr ráüvölt az egyik gyerekre, feleltetés közben:
- Pistike minden marhaságot összehordasz, semmi értelme az egésznek, ellentmondasz saját magadnak! Mi lesz így belőled?
Pistike:
- Hogy-hogy mi? Hát meteorológus.

Az okos kutya bandukolt a sivatagban, amikor egyszer csak észrevette, hogy egy leopárd rohan felé, amely minden kétséget kizáróan fel akarja őt falni.
Gyorsan elkezdett gondolkodni, mit tehetne.
Észrevette, hogy éppen mellette van néhány csont a földön. Gyorsan odament és elkezdett egy csontot rágcsálni.
Mikor a leopárd már közel volt, felkiáltott:
- Hú, de finom volt ez a leopárd! Bárcsak lenne még egy itt valahol a közelben!
A leopárd ezt hallva hirtelen megállt, majd rémülten felmászott a legközelebbi fára.
Ott ezt gondolta magában:
- Hú ez meleg helyzet volt. Ez a kutya majdnem elkapott.
Igen ám, de volt az egyik közeli fán egy majom, aki látta a történteket.
Gondolta, hogy szerez egy jó pontot a leopárdnál ha elmondja neki az igazságot, hátha azután már nem fogja őt bántani.
A leopárd hallva az igazságot dühösen lemászott a fáról és azt mondta:
- Gyere majom, ülj fel a hátamra és majd meglátod hogy jár az a kutya aki engem lóvá tett!
A kutya észrevette, hogy mi történt és látta a majommal a hátán közeledő leopárdot.
Gyorsan elkezdett gondolkodni, hogy vajon mit tegyen. Végül leült a csontok mellé, háttal a közelgő leopárdnak, mintha nem vette volna észre, hogy jön.
Amikor már úgy érezte, hogy közel járnak, hirtelen megszólalt:
- Hol a fenébe lehet már az a majom. A majmokban nem lehet megbízni.
Már legalább fél órája elküldtem, hogy kerítsen nekem még egy leopárdot...

A cigány és a magyar fateknőket árulnak a vásárban.
A magyarnak nem megy a bolt. A cigány már egy fél óra múlva zsebre vágott kézzel elégedetten ballag hazafelé.
Utána szól a magyar:
- Te cigány, hová tetted a teknőidet?
- Hát eladtam őket!
- Hogyhogy a tiedet viszik, én meg itt kínlódom az enyémekkel!?
- Te 10000 Ft- ért adod, én 1000 Ft- ért adom.
- És ez megéri neked, nekem így is alig jut egy kicsi haszon pedig a fát loptam. Hogy lehet ez neked nyereséges?
- Hát úgy, hogy én a teknőt loptam!

Két barát beszélget:
- Én soha nem verem meg a kutyámat - mondja az egyik.
Ha megakarom büntetni, szájkosarat teszek rá, és bezárom a kolbászok közé.

Az öregek otthonában Józsi bá dicsekszik az ápolónőnek:
- Jaj kedvesem, amikor még fiatal voltam, egy ötliteres tejeskannát tudtam a péniszemen 50 méterre elvinni.
- De Józsi bácsi, ugye az ma már nem megy?
- Nem aranyoskám, már nem bírja a térdem.

Az istentisztelet vége felé a lelkész megkérdezte nyáját:
- Hányan bocsátottatok meg az ellenetek vétkezőknek?
Mindenki feltartotta a kezét, kivéve egy törékeny idős hölgyet.
- Jones asszony!? Ön elzárkózik attól, hogy megbocsásson ellenségeinek?!
- Nekem nincs egyetlen ellenségem sem - mondta kedvesen mosolyogva az apró hölgy.
- Asszonyom, ez igen szokatlan. Megkérdezhetem, mennyi idős is Ön?
- 97 múltam - felelte az ősz matróna.
- Kedves asszonyom, megkérhetem, hogy jöjjön ki ide a gyülekezet elé, s mesélje el nekünk, miképpen lehetséges, hogy valaki majdnem százéves, és nincs egyetlen ellensége sem!
Az aranyos néni kitotyogott a lelkész mellé, szembefordult a
gyülekezettel, és csak ennyit mondott angyali mosollyal:
- Túléltem a rohadékokat!

Kezdetben vala a semmi. Majd az Úr mondá: "Legyen világosság!" - s továbbra is vala a semmi, de már látni is lehetett azt.