Haver, te akkora paraszt vagy, hogy ha leesne a göncöl szekér az égből, te azt is megraknád trágyával!

Mi van a hóhér ajtajára kiírva?
Hozott anyagból dolgozom.

Nyár van, és a második emeletről egy férfi nyakába zuttyan egy használt kotongumi. Felháborodva néz fel. Látja, hogy csak egyetlen ablak van nyitva. Felveszi a pottyanatot és becsenget a lakásba. Kijön egy idősebb úr.
- Mondja kérem, ki tartózkodik abban a szobában, aminek az ablaka az utcára néz, és nyitva van? - kérdezi.
- A lányom és a vőlegénye.
- Akkor, tessék, itt van az unokája.

Egy pasi sorozásra megy a 2. világháború előtt:
- Uram, nekem komoly problémáim vannak - és elkezdi sorolni.
Tüdőbajos, reumás, köszvényes, és rövidlátó vagyok.
- Alkalmas, magának megváltás lesz a hősi halál.

Papp Jancsi barátjának fia születik, de fülkagylók nélkül.
Mindenki figyelmezteti, hogy vigyázzon, ne tegyen rá megjegyzést. Ő megfogadja és amikor megnézi a babát így szól:
- Jaj de gyönyörű gyerek!
- Te is úgy találod?
- Hát persze! Az a tündéri kicsi keze, a tökéletes lábai, a gyönyörű szemei. Tényleg, jól lát a pici?
- A doktor azt mondta, hogy tökéletes, 20/20-as látása van.
- Nagy mázli, mert ha szemüveget kéne hordania nagyon ki lenne vele b@szva.

Az USA hadserege nyugdíjba vonulása alkalmából három tábornokot kíván megjutalmazni. Arra kérik őket, hogy adjanak meg tetszőlegesen két testrész között egy távolságot, azt lemérik és centiméterenként ezer dollárt kapnak.
Az első tábornok magas, azt kéri mérjék meg a feje búbja és a talpa közt a távolságot. Ez 190 cm, boldogan megy nyugdíjba a 190.000 dollárral.
A másodiknak hosszúak a kezei. Kinyújtott két keze a mérce, ujjai között a távolság 160 cm. 160.000 dollárral távozik.
A 3 kis termetű férfi. Azt mondja a bizottságnak mérjék meg a köldöke és a férfiassága között a távolságot.
Azt hiszik csak viccel, nem lehet az olyan sok.
De ő kitart az elképzelése mellett. Hát akkor mérnek! De a másodiknak említett testrészt nem találják!
- Hát hol a marsallbot tábornok úr? - kérdezik.
- Ja, fiaim, az ott maradt Vietnamban!

Meghal a Dalai láma, és felkerül a mennyországba. Isten személyesen megy érte a kapuhoz, beinvitálja. Miközben ülnek a felhőkön, Isten megkérdezi tőle:
- Nem vagy éhes, barátom?
- De igen, uram, szívesen harapnék valamit.
Isten kinyit egy konzervet, odaadja a Dalai lámának. Az, miközben eszegeti a konzervet lenéz a pokol irányába, és azt látja, hogy a Pokolba került elkárhozott lelkek sült húst, kaviárt, lazacot esznek.
Másnap Isten ismét megkérdezi, nem éhes-e? A Dalai láma ismét igenlően válaszol, erre megint kap egy konzervet. A pokolban ezúttal steak és pezsgő a menü.
Amikor harmadnap ugyanez játszódik le, a Dalai láma nem bírja tovább, és megkérdi:
- Uram, hogy van az, hogy én, aki mindig alázatosan éltem, soha nem vétkeztem, mindig csak konzervet kapok, míg a pokolba kerültek fejedelmi lakomákat kapnak?
Erre Isten fejcsóválva:
- Tudod, itt fent kettőnkért nem érdemes szakácsot tartani...

Egy nő súlyos balesetet szenved, és azonnal kómába esik.
Hiába próbálkoznak az orvosok, nincs mit tenni.
Egy nap az egyik nővér éppen egy vizes kendővel mosdatja az érzékeny zónákat, amikor arra lesz figyelmes, hogy a monitoron mintha változás lenne, amint megérinti.
Azonnal be is hívják a férjet és elújságolják neki, mi történt:
-Lehet, hogy furcsán hangzik, de talán egy kis orális szex segítene a feleségének felébredni a kómából.
A férj kételkedik ugyan, de végül, amikor biztosítják, hogy senki sem
láthatja őket, belemegy.
Elfüggönyözik a szobát, de néhány perc múlva a monitoron teljesen
kiegyenesedik a vonal.
Nincs pulzus, a szívverés is leáll.
A nővérek rohannak be. A férj éppen akkor húzza fel a nadrágját...
-Aaaasszem, megfulladt...

A kannibálok elfognak egy cigányt. Rábízzák a törzsfőnök fiára, hogy szépen lassan forgassa a tűzön.
Mire visszajönnek a kannibálok a törzsfőnök fia őrülten forgatja a cigányt a nyárson.
Kérdezi tőle az apja:
- Miért forgatod olyan gyorsan? Megmondtam, hogy szépen lassan kell.
Erre a fiú:
- Amikor lassan forgattam, akkor lopta alulról krumplit!

Az étteremben lepottyan az asztalról egy vendég kanala. A pincér odaugrik, és a zsebéből elővéve átnyújt egy másikat. A vendég csodálkozik:
- Mondja, maguk mindig ilyen figyelmesek?
- Igen, uram. Nemrég felvettünk egy statisztikust, aki kiszámította, hogy időnk 13%-át arra fordítjuk, hogy kicseréljük a leesett dolgokat. Ezért mindenki a zsebében hord egy tartalékot.
- Ez nagyszerű. És mondja, miért lóg egy madzag a sliccénél?
- Tudja, a statisztikusunk kitalálta, hogy amikor elmegyünk WC-re, ne kelljen kézzel hozzáérnünk a műszerünkhöz, mert akkor utána kezet kell mosni, ami újabb időveszteség. Így csak ezt a madzagot megrántjuk és mindjárt kint van minden.
- És mondja, hogyan teszi vissza?
- Nem tudom, a többiek hogy csinálják, és speciel a kanalat használom.