A folyóban egy fürdőző fuldoklik, és közben egy csónak felé kiabál:
- Horgászok! Horgászok!
Mire azok visszakiabálnak neki a csónakból:
- Mi is, de mi nem kiabálunk!

Nénike odamegy a sírásóhoz a temetőben.
- Ne haragudjon, aranyoskám, de megmondaná, merre találom a 47-es parcella 15-ös sírját?
-Na, ezt bírom. Elmászkálnak, aztán meg nem találnak vissza !

- Katona! Fusson a bokorhoz és
nézze meg, hogy ott vagyok-e!
- Jelentem ott van! Papírral letakarva!

Tegnap nagyon megrémültem, amikor láttam a tévében egy fantomképet a környékünkön garázdálkodó betörőről.
Tényleg ilyen öregnek nézek ki az életben is?

Először a neveket felejti el az ember, aztán az arcokat, aztán elfelejti felhúzni a sliccét, aztán elfelejti lehúzni a sliccét.

Korán reggel egy autó beragad az országút közepén egy sáros gödörbe. Arra jön egy gazda a lovaskocsijával, és megszólítja a sofőrt:
- Látom, elakadt, várjon segítek.
Kivontatja az autót, a vezető hálából ad neki egy ezrest. A gazda megköszöni, és elégedetten elteszi.
- Tegnap este óta ez a tizedik autó, amit kihúztam – mondja.
- Hogy-hogy? Maga még éjjel is erre jár?
- Igen, akkor hordom a gödörbe a vizet.

92 éves öregember haldoklik az ágyban, az emeleti hálószobában.
Egyszer csak érzi, hogy az egész életében kedvenc almás rétes illata jön fel a konyhából.
Nagy nehezen kikel az ágyból. Utolsó erejét összeszedve lebotorkál a lépcsőn.
A konyhába érve ott látja az asztalon kedvenc rétesét.
Már nyúlna érte, amikor a felesége a kezére csap a főzőkanállal és azt mondja:
- Azt ne bántsd, az a temetésre lesz!