Meghal a Dalai láma, és felkerül a mennyországba. Isten személyesen megy érte a kapuhoz, beinvitálja. Miközben ülnek a felhőkön, Isten megkérdezi tőle:
- Nem vagy éhes, barátom?
- De igen, uram, szívesen harapnék valamit.
Isten kinyit egy konzervet, odaadja a Dalai lámának. Az, miközben eszegeti a konzervet lenéz a pokol irányába, és azt látja, hogy a Pokolba került elkárhozott lelkek sült húst, kaviárt, lazacot esznek.
Másnap Isten ismét megkérdezi, nem éhes-e? A Dalai láma ismét igenlően válaszol, erre megint kap egy konzervet. A pokolban ezúttal steak és pezsgő a menü.
Amikor harmadnap ugyanez játszódik le, a Dalai láma nem bírja tovább, és megkérdi:
- Uram, hogy van az, hogy én, aki mindig alázatosan éltem, soha nem vétkeztem, mindig csak konzervet kapok, míg a pokolba kerültek fejedelmi lakomákat kapnak?
Erre Isten fejcsóválva:
- Tudod, itt fent kettőnkért nem érdemes szakácsot tartani...

Meghal egy híres szívsebész... A temetése látványos külsőségek között történik. Miután a pap elmondta a beszédét, legördül egy függöny a koporsó elől, és láthatóvá válik egy hatalmas szív, jelképezve az orvos szakterületét.
Ezuán a szív lassan szétnyílik, a koporsó pedig megindul a szív mögött található krematórium felé, majd lassan eltűnik a lángok között.
Ekkor a gyászolók között valaki elkezd kuncogni.
- Maga meg mit röhög itt? - kérdi felháborodva az özvegy.
- Bocsánat, hölgyem, csak elképzeltem a saját temetésem - szabadkozik a férfi.
- És abban mi olyan mulatságos?
- Én nőgyógyász vagyok...

92 éves öregember haldoklik az ágyban, az emeleti hálószobában.
Egyszer csak érzi, hogy az egész életében kedvenc almás rétes illata jön fel a konyhából.
Nagy nehezen kikel az ágyból. Utolsó erejét összeszedve lebotorkál a lépcsőn.
A konyhába érve ott látja az asztalon kedvenc rétesét.
Már nyúlna az első darabért, amikor a felesége a kezére csap egy főzőkanállal és azt mondja:
- Azt ne bántsd, az a temetésre lesz!

"A gumi óvszer nem nyújt teljes biztonságot. A barátomon is volt, mégis elütötte egy busz."

Két barát véletlenül a meleg bárba megy be. Szép sorban környékezik meg őket, mígnem az egyik nem bírja tovább és odahívja a pincért.
- Mi nem olyanok vagyunk, csak inni szeretnénk! Itt van dollár, kérem állítsa le őket! - mondja az egyik.
A pincér elmegy, kisvártatva sorra érkeznek a különböző italok az asztalhoz, s mindenki vidáman integet feléjük, a zaklatás azonban abba marad.
A pasi megkérdi a pincért:
- Miért kapunk ennyi italt, egyáltalán mi történt, hogy nem kerülgetnek.
- Azt mondtam nekik, hogy maguk nászúton vannak...

- Mit eszik a kannibál ebéd után?
- Cukormentes Norbit.

A lány kéjesen súgja a srác fülébe:
– Gyerünk, vetkőztess le a szavaiddal!
– Egy pók van a melltartódban….

- Képzeld, tegnap meghalt az anyósom!
- Mi történt vele?
- Levitte az ujját egy busz.
- Ne viccelj már, abba nem lehet belehalni!
- Na igen, csakhogy épp a fejét vakarta!

A székely és a fia elmennek fát vágni az erdőbe...
Egy idő múlva a gyerek megunja apja folytonos okoskodását és kötekedését és belevágja a fejszét az apja hátába. Az öreg összeesik, vergődik, majd utolsó erejét is összeszedve megkérdezi fiát:
- Fiam, ez direkt vót, vagy csak úgy viccbő?
- Ez direkt volt, idösapám - mondja a gyerek.
- Akko jóvan, me viccnek eléggé durva lett vóna.

Csörög a telefon a KGB központjában:
- Szeretném bejelenteni, hogy Igor Szergejevics a rendszer ellensége. Gyémántokat rejteget a tűzifájában!
A KGB azon nyomban kiszáll Szergejevics házához, felforgatják a pincét, de gyémántokat nem találnak. Hogy biztosak legyenek a dolgukban, egyesével átnézik a tűzifát, sőt mindegyiket széthasogatják, hátha azokban rejtették el a gyémántokat.
Mivel semmit sem találnak, elnézést kérnek, majd elvonulnak.
Kis idő múlva csöng a telefon Igor Szergejevicsnél:
- Halló, Igor?
- Igen.
- Volt nálad a KGB?
- Igen.
- Felvágták a tűzifát?
- Igen.
- Akkor most te telefonálsz, fel kéne ásni a kertemet.