A fiatal házasok vesznek egy összerakható szekrényt. Hazaviszik, a férj elmegy dolgozni. A feleség összerakja a szekrényt, nézi, nézi, amikor elmegy az utcán a villamos, a szekrény pedig hopp, összedől.
- Nem baj! - gondolja a nő, és újra összerakja.
Villamos jön, szekrény újra szétesik. Gondolkodik a nő, mit csináljon. Becsönget a szomszéd férfihoz, jöjjön át segíteni.
A szomszéd össze is rakja a szekrényt, kis idő múlva villamos jön, szekrény összedől... Mit lehet csinálni? A fickó javaslata:
- Rakjuk össze, bemegyek a szekrénybe, rám csukja az ajtót, megnézem hol esik szét, és ott megerősítjük.
Így is történik, szekrény össze, pasi be a szekrénybe, amikor csöngetnek, jön haza a férj:
- Sikerült elszabadulnom hamarabb a munkahelyről, hazajöttem összerakni a szekrényt!
Belép a szobába, látja a szekrényt:
- De ügyes vagy, már össze is raktad! - kinyitja az ajtót, meglátja a pasit:
- Hát maga meg mit keres itt?
Erre a szomszéd:
- Tudom, hogy nem fogja elhinni, de várom a villamost!

Két bolond ül a tengerparton.Az egyik beledob egy kockacukrot, a másik bolond beleszalad a vízbe és megkóstolja.
- Te haver, ez a víz még mindig sós!
- Persze, mert még nem kavartam meg...

Most döntsd el, érdemes bölcsnek lenni? Az ókori Görögországban Socrates (469 - 399 i.e.) széles körben ismert volt bölcsességéről. Ma is aktuális a gondolata. Egy nap ismerőse rohant hozzá izgatottan s mondta:
- Socrates, tudod mit hallottam Diogenesről?
- Na várjál csak mondta, Socrates! Mielőtt bármit is mondanál, át kell menjél a hármas szűrő próbán!
- Hármas szűrő? - kérdi az ismerős.
- Igen! - folytatta Socrates. Mielőtt elmondod a Diogenesről hallottakat szűrjük le, amit mondani akarsz. Az első szűrő az "Igazság". Teljesen biztos vagy abban, hogy amit hallottál, az a tiszta igazság?
- Nem. - mondja az ember, - tulajdonképpen csak most hallottam!
- Rendben van, szóval nem tudod, hogy a hír igaz-e vagy sem. Lássuk hát a második szűrőt! a
"Minőséget". Amit hoztál, az valami jó hír?
- Nem, sőt éppen ellenkezőleg...
- Szóval akkor te akarsz valami rosszat mondani Diogenesről, amiről azt sem tudod, hogy igaz-e vagy sem?
Az ember vállat vont és egy kicsit már röstellte magát. De Socrates folytatta:
- Még mindig van esélyed arra, hogy a próbát kiálld, ha átmégy a "Hasznosság" szűrön. Tehát amit Diogenesről hallottál, abból van-e nekem valami hasznom?
- Háát...nem hiszem!
- Nos, ha így áll a dolog, hogy a híred nem is biztos, hogy igaz, nem is jó és nem is hasznos, akkor miért kellene akárkinek is elmondani?
Az ember kissé zavarodottan és szégyenérzettel odébbállt.
Így aztán Socrates sosem tudta meg, hogy Diogenes keféli a feleségét...

De ettől még Frédi elment reggel dolgozni

Színházból való távozáskor a férj mondja a feleségének:

- Drágám, azért ez túlzás, igazán nem kellett volna 500 Ft borravalót adni a ruhatárosnak!

- Ennyit igazán megérdemelt. Nézd, milyen csodálatos nercbundát adott!

Egy új tag iratkozik be golf klubba, és életében először golfozik. Az oktató magyarázza neki:
- Látja ott messze azt a zászlót, arra felé kell ütni a labdát.
A tag hatalmasat üt, a labda száll-száll és 5 centire a lyuktól megáll.
- És most, mit kell csinálni? - kérdezi az elképedt oktatót.
- Most üsse bele a lyukba.
- Ezt mondhatta volna előbb is!

Mi az, hogy dizájn?

- Az, hogy ha nagy, piros és erős járműben ülsz, nem mindegy, hogy az egy Ferrari vagy egy traktor.

Vonaton utazik egy csinos, szép, fiatal asszony a fiával, aki bizony nem állt a sorban, amikor a szépséget osztogatták. Egy kissé kapatos férfi benyit a fülkébe és felkiált:
- Hölgyem, egy ilyen szépségnek, hogyan lehet ilyen csúnya fia!
A nő nagyon zokon veszi, sírva, kizavarja a férfit a fülkéből. Kis idő múlva belép egy jól öltözött, kedves, szimpatikus úriember.
- Nem szeretnék tolakodó lenni, de miért sír hölgyem?
A nő nem válaszol, csak zokog. A férfi vigasztalja, és a kis idő múlva feláll:
- Nyugodjon meg asszonyom, most elmegyek a büfébe és hozok magának egy kávét, a majomnak pedig egy banánt.

Két matróz barkóbázik.
Mondja az egyik:
- Gondoltam!
Mire a másik:
- Szőrös?
- Nem!
- Akkor rum!

Sherlock Holmes szülőatyja, Sir Arthur Conan Doyle egyszer Franciaországban töltötte nyári szabadságát. Amikor hazafelé utazott, Párizsban beszállt egy bérkocsiba.
- Hová vihetem, Mr. Doyle? - kérdezte a kocsis.
- Elnézést, ismerjük, hogy tudja a nevem? - kérdezte a meghökkent író.
- Nem, uram még sosem. Viszont olvastam az újságban, hogy Marseillesben töltötte a szabadságát, és hát ez az a hely, ahol a Marseillesből érkezők szoktak kocsit fogni.
A napbarnított bőre azt sugallta, hogy éppen vakációról tér haza. A ruhája alapján egyből látni Önön, hogy angol és nem francia. Ezeket a részinformációkat összerakva végül arra a következtetésre jutottam, hogy Ön csakis Sir Arthur Conan Doyle lehet.
- Ez fantasztikus. Ön olyan vaslogikával rendelkezik, mint az általam kitalált Sherlock Holmes! - lelkendezett az író.
- Ugyan, ez azért túlzás - szerénykedett a taxis. - Az is sokat segített, hogy az egyik bőröndjén ott volt a neve.