Kovácsék külföldre indulnak nyaralni. Már éppen a repülőtéren, a jegyellenőrzéshez közelednek, amikor Kovácsnéné felsóhajt:
- Bárcsak itt lenne velünk a zongoránk is...
- Elment az eszed, asszony? - kérdi szörnyülködve a férje. - Minek kellene nekünk ide most a zongora?
- Mert rajta maradt a repülőjegyünk!

- Ez a legjobb étterem a környéken. A múltkor rendeltem egy salátát, és annyira friss volt, mintha akkor szedték volna. Aztán kértem egy kávét is, azt is frissen őrölt kávéból főzték.
- Tudom, én legutóbb egy sztéket kértem, aztán odavezettek az asztalhoz egy borjút.

Szerjózsa ül a Volga partján és töpreng:
- Ha ledobnának egy atombombát, eltűnnék én is és a vodka is.
Ha egy neutronbombát dobnának le, csak én tűnnék el, s a vodka megmaradna.
De ez milyen szörnyű bomba lehetett, hogy csak a vodka tűnt el.

Az anyuka készül lefektetni az ikreket. Az egyik gyerek hangosan elkezd nevetni.
- Minek örülsz annyira, kisfiam? - faggatja a mama.
- Csak annak, hogy Petit kétszer fürdetted meg, engem meg egyszer sem.

Kövér nő az eladónak:
- Mondja kérem, van itt valami, amibe beleférek?
Mire az eladó:
- A folyosó végén található egy teherlift, abba talán...

...amikor még hittek nekem a nők

– Szia!Na mesélj, hogy haladsz az új könyvvel?
– Most épp egy nagy hóviharban vannak a szereplők, úgyhogy elég lassan.

- A férjem olyan, mint egy német luxusautó...
- Olyan erős és jól néz ki?
- Nem, sokkal több gázt ereget, mint amit hajlandó beismerni!

Apám annyira hisz a reinkarnációban, hogy a végrendeletében mindent saját magára hagyott.

- Üdvözlöm asszonyom! Én vagyok a zongorahangoló...
- Igen?! És ki hívta magát?
- A szomszédok!