- Jean, holnap reggel a kastély keleti szárnyában tálalja fel a reggelit!
- Miért, uram?
- Mert azt mondta a fogorvosom, hogy pár napig a másik oldalon egyek.

- Jean, nem tudja miért szorít annyira a lakkcipőm?
- Mert bent maradt a nyelve, uram.
- Ugyan, Jean! Ha kidugom a nyelvem, akkor is szorít...

- Jean, mondja, élnek maga szerint a Holdon emberek?
- Nem, uram.
- Akkor miért világítják ki minden este?

- Jean, adjon friss vizet a halaknak!
- De uram, még a tegnapit sem itták meg...

Jean! Nem jó a teaszűrőnk, valami gond van vele!
- Rendben uram, holnap elviszem egy szűrővizsgálatra...

- Jean! Holnap este zenész vendégek érkeznek hozzánk vacsorára!
- Rendben uram, akkor majd cintányéron szolgálom fel az ételt...

- Jean, mi ez a dobogás?
- Gyakorlatoznak a futórózsák a kertben, uram!

Arisztid éppen tévét néz, amikor az inas belép és egy táviratot nyújt át tálcán. Arisztid kibontja, elolvassa, majd így szól:
- Gyászhírről értesítettek, Jean. Legyen kedves átkapcsolni a tv-t színesről, fekete-fehérre!

Jean és a úr felszállnak a villamosra.
Jön az ellenőr és kéri a jegyeket.
- Mondja, Jean, van nekünk jegyünk?
- Nincs, uram.
- Sajnálom, ellenőr úr, de nincs jegyünk.
- Uram, akkor ebből büntetés lesz. Pénzük van?
- Mondja, Jean, van nekünk pénzünk?
- Nincs, uram.
- Sajnálom, de pénzünk sincs.
- Hát akkor mijük van?
- Tényleg, Jean, ha nekünk se jegyünk, se pénzünk, akkor mink van?
- Bérletünk, uram!

- Jean, maga tökéletes inas! Már 30 éve minden este hatkor felhozza a teámat az emeleti szobámba, és soha egy cseppet sem löttyintett ki. Árulja el, hogyan képes ezt megcsinálni?
- Ó uram, nagyon egyszerűen. A lépcső alján felszívom a pofazacskómba, majd amikor az emeletre érek, óvatosan visszaköpöm.