Kohn tanácsot szeretne kérni a rabbitól ezért felhívja telefonon.
A rabbi személyes találkozót javasol a lakásán.
- Rendben - mondja Kohn, de hogy jutok el a lakásodhoz?
- Dohány utca 12. Mikor itt vagy a jobb könyököddel beütöd az 32-es kódot. A liftben a bal könyököddel megnyomod az 6-os gombot. A folyosón jobbra fordulsz, majd a csengőmet megnyomod egyszer a jobb könyököddel és már itt is vagy!
- Értem! De miért kell a könyökömmel nyomni a gombokat? Miért nem jó ha az ujjammal csinálom?
- Ejnye Kohn! Tanácsot szeretnél, csak nem jössz üres kézzel!

A zsidó családhoz beállít az APEH ellenőr és megkérdezi:
- Hát aztán mit csinálnak a morzsával, amit az asztalról lesöpörnek?
Erre a zsidó:
- Összegyűjtjük, kosárban felküldjük Pestre, és minden évben visszaküldenek egy egész kenyeret.
- Na, és az elégett gyertya faggyújával mit csinálnak?
- Összegyűjtjük azt is, és azt is felküldjük, aztán egy év múlva visszaküldenek egy egész gyertyát.
- Na jól van, de mit csinálnak a körülmetélésnél visszamaradt darabokkal?
Erre a zsidó:
- Azt is felküldjük Pestre, és évente visszaküldenek egy ekkora faszt, mint maga!

Kohnné meghal. A temetés után Kohn egy ötszázast dug a búcsúztató rabbi zsebébe, aki ezt nagyon kevésnek találja, s kissé bosszúsan mondja:
- Nem akarok erőszakos lenni, Kohn úr, de tudnia kell, hogy minél mélyebb a gyász, annál többet illik adni...
- Komolyan mondja? Akkor adjon vissza négyszázat!

Elmegy az özvegy a rabbihoz:
- Meghalt az én jó uram, el kellene búcsúztatni.
- Na, mondok én az urad felett egy olyan búcsúztatót, hogy zokogni fog az egész gyülekezet, ha nem sajnálsz érte 20.000 forintot.
- De hát én egy szegény asszony vagyok!
- Jól van, lehet tízezerért is búcsúztatni, nem fog ugyan zokogni a gyülekezet, de az is nagyon szép beszéd lesz.
- De rabbi, én egy nagyon-nagyon szegény zsidó asszony vagyok!
- Hát végül is ötezerért is lehet, de abban már egy-két viccet is mondok.

Kohn és Grün találkozik a Dob utcában. Kohn felkiált:
- Szevasz Grün, ezer éve nem láttalak, de jól nézel ki! Mi van veled, mesélj?!
- Hát, tudod holnap nősülök.
- Gratulálok! És kit veszel el?
- A Józsit!
- A Józsit? Te megörültél, az református?!

Egy katolikus pap, egy protestáns lelkész és egy rabbi vitatkoznak, hogy melyikük a jobb hittérítő. Mindegyik meséli a csodásabbnál csodásabb eseteit, míg végül elhatározzák, hogy egy döntő próbát tesznek: az közülük a legjobb hittérítő, aki egy medvét meg tud téríteni a saját vallására.
Két nap múlva a katolikus pap felhívja a másik kettőt, hogy jöjjenek el hozzá. A templomkertben mutat nekik egy medvét és büszkén meséli:
- Elmentem az erdőbe, és addig mentem, amíg rá nem találtam a medvére. Mikor észrevett, morogva elindult felém, de én elkezdtem felolvasni neki a Bibliából, erre kissé lehiggadt, és körülszimatolt. Behintettem szentelt vízzel és ettől olyan kezes lett, mint a bárány. Haza is hoztam a hívek épülésére!
A másik két pap elgondolkodik a hallottakon. Három nap múlva a protestáns lelkész hívja fel a többieket, hogy látogassák meg. Amikor belépnek az imaházba, földbe gyökerezik a lábuk: egy hatalmas medve ücsörög a padban és ájtatos képpel hallgatja a zsoltárokat. A lelkész elmeséli a történetét:
- Én is kerestem egy medvét az erdőben. Mikor meglátott, bömbölve rohant rám. Én nem mozdultam, hanem tekintetemet az égre függesztve zsoltárokat kezdtem énekelni. Erre a fenevad leheveredett a lábam elé és úgy hallgatta a szent énekeket, majd hazáig követett és azóta itt él az imaházban!
Csodálkozik a másik kettő, aztán csöndesen elmennek. Eltelik egy hét, mikor a katolikus és a protestáns pap telefonhívást kap a helyi kórház orvosától, hogy sürgősen látogassák meg a rabbit. Bemennek, és elhűlve látják, hogy a rabbi eszméletlenül fekszik a kórházi ágyon, tetőtől talpig be van kötözve, keze-lába gipszben és több infúzió csöpög a karjába. Csöndesen topognak az ágya mellett, amikor is a rabbi kinyitja a szemét, és suttogva megszólal:
- Hát igen, a medve... Nos, azt hiszem... talán mégsem volt jó ötlet a megtérítését körülmetéléssel kezdeni...

Az Úr megelégeli a világ bűneit, elhatározza hogy egy hét múlva egy új özönvízzel elpusztítja az emberiséget. Ezt mihamarabb közli is a világ népeivel. Erre a világ vezető politikusai népeikhez fordulnak. Az amerikai elnök tévébeszédet mond:
- Amerikai testvéreim! Egy hetünk van arra, hogy böjtöléssel, vezekléssel, jótékonykodással megpróbáljunk a mennybe jutni!
A szovjet pártfőtitkár is beszédet tart:
- Elvtársak! Nyissátok fel a raktárakat, vigyétek haza az élelmet, a vodkát, egy hetünk van arra, hogy megpróbáljunk jól élni!
Az izraeli miniszterelnök beszéde elég rövid:

- Zsidók! Egy hetünk van arra, hogy megtanuljunk a víz alatt élni!

Kohn ül korán reggel a konyhában meztelenül, kalappal a fején és olvassa a Talmudot.
- Miért nem veszel valamit magadra?! - kérdezi tőle a felesége.
- Minek? Úgyse jön hozzánk senki.
- Akkor minek a kalap a fejeden?
- Hát, tudod, ha mégis jönne valaki, legalább köszönni tudjak!

Grűnné felhívja Kohnt:
- Képzelje, a felesége, meg a férjem megcsalnak bennünket! Most is együtt vannak, nézzük meg őket!
Így is tesznek, a látvány bizonyító erejű.
Grűnné:
- Bosszuljuk meg őket!
Elmennek egy hotelbe és jól megbosszulják.
Másnap Grűnné:
- Megint együtt vannak, mi is bosszuljuk meg őket!
Ismét bosszút vesznek.
Harmadnap Grűnné:
- Már megint...
- Tudja mit Grűnné?! Én már nem is vagyok mérges!

Az ifjú Kohn kivándorol Amerikába. Hónapokig csak tengődik, mert nem kap rendes munkát. Már nagyon kellene neki egy nő, de csak 80 centet tud összekuporgatni, és a legolcsóbb néger örömlány is egy dollár. Végül a szállásadónője megkönyörül rajta, és lefekszik vele 80 centért.
Eltelik 15 év, Kohn meggazdagszik. Meglátogatja egykori szállásadónője, egy tinédzser fiúval.
- Látod fiam, ő itt az apád.
- De hát ő egy zsidó! - néz meglepődve a fiú. - Akkor én is zsidó vagyok!?
Kohn fölmérgesedik...
- És ha lett volna még 20 centem, néger is lennél!